Kedves kisbaba napló, kedves olvasók!!
Kriszta vagyok és szeretném veletek megosztani történetemet!
Szilvesztertöl indul a történetem, akkor tudtam meg, hogy egy új életet hordok a szívem alatt 😀 Csodás érzés volt, a párommal a fellegekben jártunk. Mivel magas vérnyomásos vagyok, azonnal konzultáltam az orvosommal. Minden rendben zajlott… A pocaklakónk szépen fejlödött, a terhességem minden pillanata egy álom volt! Azon szerencsések közé tartoztam, akik nincsenek rosszul, nem voltak “kellemetlen” tüneteim. Áprilisban eljött a pillanat, mikor megmozdult 😀Nem sokkal késöbb, már párom is érezhette a csodát 😀 Jártunk a kötelezö vizsgálatokra, mindig minden rendben vokt, ám a mi kis manónk szégyenlös vokt és nem mutatta meg mit rejt odalent 😉 Terhességem 26.hetében jártam, mikor elmentem egy másik orvoshoz is egy kis babamozira, de ott sem derült ki semmi… Imádtam az estéket, akkor volt a legaktívabb😀 Igazi izgö-mozgó babóca! Június elején éppen betöltöttem a 27.hetet, amikor arra lettem figyelmes, hogy este nagyon “lusta” a babánk. Idegeskedni kezdtem és próbáltam okosabb lenni, elsö babás kismamaként nem tudtam mi a természetes és mi nem. Az orvosom felhívtam, azt mondta nyugodjak meg a babának van bioritmusa, meg frontot is érezheti. Mint aktív követö a kisbaba naplót is elkezdtem nézegetni találtam is ezzel kapcsolatos kérdéseket is és a többi kismama, (vagy már anya) nyugtatta az illetöt, aki feltette a kérdést, hogy ez így meg úgy természetes… Nincs ok aggodalomra… És mivel az orvossal is beszéltem, nem is idegeskedtem tovább. Másnap délelött egyedül voltam otthon és akkor is csak néha-néha éreztem egy pici rúgást. Újra ideges lettem, azonnal hazahívtam a páromat… Irány a korház, az úton befelé megint hívtam az orvost, aki megint azt mondta, hogy nyugodjak meg nem lehet baj, az eddigi vizsgálatok rendben vannak, és 3 napja voltam uh-n, ott is minden rendben volt. De saját megnyugtatásom érdekében mégis bementem a korházba. Szóltam az ügyeleten, hogy alig érzem a babucit mozogni, csak néha rúg, de akkor is alig érzem! Úgy voltam vele, legfeljebb beállok azon kismamák “klubbjába”, akik túlaggódják a dolgokat! Az orvos azonnal ultrahangot csinált, mutatták a szívhangot, így elöször megnyugodtam, hallom a kicsi szivét dobogni! De hosszas vizsgálgatás után egyre nagyobb rémület lett rajtam úrrá… Mikor behívták a folyosóról a páromat, tudtam, hogy nagy baj van!! Közölték velünk, hogy óriási baj van, azonnal meg kell császározniuk, ez az egyetlen esélye a babának is és nekem is!!! Azonnal fel sem fogtuk mi történik. Elmondták, hogy jött egy front amire a szervezetem úgy reagállt, hogy a vérnyomásom 220/120-ra felment (hozzátenném nem voltam rosszul), leszakadt a placenta és szivárog a magzatvíz! Felhívták a másik városban lévö koraszülött babákra szakosodott team-et, hogy azonnal jöjjenek! Engem felvittek és elökészítettek a mütétre, mikor odaértek, engem érzésteleníteni akartak, de nem tudták beadni az epit így altattak…. Mikor magamhoz tértem semmit nem tudtam…túlélte, jól van, mi van vele????? Semmit… Azonnal jött a párom, aki mondta, hogy egy gyönyörü kislánynak adtam életet, akit Izabellának neveztünk el…. De ekkor jött az újabb sokk!!!!!! A kislányunk súlya mindössze 490g volt…. Nem biztattak minket semmi jóval….Nem volt más lehetöségünk, mint hinni és bízni a csodában, hogy minden rendben lesz. Jött az orvos és mondta, hogy a 27.hétben a babáknak kb.1kg-nak kellene lenni….de ö csak 490g volt. Kiderült baj volt a belecskéivel…. Borzasztó volt az érzés, hogy én semmit sem tehetek érte, csak imátkozhatok, hogy életben maradjon. Mivel öt elvitték másik városba így én 5 napig nem is láthattam öt! De a hatodik nap…ott feküdt a mi kis csodánk az inkubátorban!Csak egy kis falat, egy tenyérnyi kisbaba, de a legnagyobb harcos!! Egy igazi amazon!! Négy hétig küzdöttek, harcoltak, hogy a belecskéivel minden rendben legyen! Már az operáció is szóba került, ám ismét csoda történt, beindult az emésztörendszer😀 Ekkor 550g volt. Elkezdhették szépen fokozatosan gyomorba táplálni! Szépen lassan de gyarapodtunk!!! Mérhetetlen büszkeséggel tölt el minket, hogy egy ilyen élniakaró, küzdö, kitartó, erös kislány szülei lehetünk! Másfél honap elteltével elértük az egy kg-ot. Az orrcskáján keresztül kapott tiszta oxigént, hisz még a tüdeje is fejletlen volt! Hiszen 13 héttel korábban jött a világra… Még mindig harcolunk, de nem adjuk fel!! Most vasárnap voltunk 2 hónaposak és 1320g-osak 😀Most minden rendben van Izával, ha minden jól megy, nemsokára velünk lehet itthon! Én nem keresek felelöst, nem szeretnék senkit okolni azért, hogy így alakult!
Ezt a történetet, azért szerettem volna veletek megosztani, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ne hagyatkozzunk mások véleményére! Ha valamikor úgy érzitek valami nincs rendben, ne a neten kezdjetek el másokat kérdezgeti, mert minden terhesség más!

Hirdetés

Nem lehet arra adni, mit mond más!! Menj és nézesd meg!! Nekem is mindenki azt mondta ez természetes, hát mégsem volt az!! Még nagyon hosszú út vár rá, és ránk is, de hinnünk kell a jóban!!! Én büszke vagyok a kislányomra, hogy ilyen erös, és nem adta fel!!!! Az életét mentettem meg azzal, hogy nem a neten kérdezösködtem, és nem másra hallgattam, hanem bementem az ügyeletre. Kérlek figyeljetek magatokra, hisz a testetek vagy a baba jelez nektek!!!
Köszönöm, ha kitesztek és végigolvassátok!!
Üdvözlettel: a mi kis amazonunk Iza és szülei 😀

Hirdetés