Mint azt már jó pár cikkemben hangoztattam, Dr. Vekerdy Tamás munkásságát, tudását igen nagyra értékelem, így újra egy olyan cikket írtam nektek, amiben az ő gondolatát osztom, és kicsit szét is szedem.

„Ne hasznos, ne tanító játékokat játsszon a gyerek, csak egyszerűen: játsszon!”

Bizonyára nem én vagyok az egyedüli szülő aki minden tőle telhetőt megszeretne adni a gyermekeinek, s meg is ad. Természetesen nálunk is zsák számra találhatóan mindenféle készségfejlesztő játékok, egészet az oktató szándékútól, a legegyszerűbb autóig, minden.

Azt viszont megfigyeltem, hogy az én gyerekeim képesek ezek mellett ülve határozottan és kifejezetten szenvedő életképpel unatkozni.

Sokat gondolkoztam már, s beszélgettem erről a férjemmel, hogy nem egészen értjük a miértjét, hiszen komolyam mondom annyi játékuk van, amiből 3 árva háznyi gyerek egészségesen felnőne.

Napról napra, hétről hétre nem hagyott nyugodni a gondolat, s elkezdtem utána olvasni, válaszokat keresve.

Abszolút megtaláltam a leírását a gyerekeim viselkedésére ha játékról van szó, hogy egyikkel sem akarnak játszani, épp csak szétszedik, ingerlékenyen szétdobálják.

Miért? Mert a gyerekeknek nem arra van szüksége, hogy elhalmozzuk őket kész játékokkal. Így pont ettől a képességétől fosztjuk meg, hogy szabadon játsszon.

A tökéletes, kész játékok a játszás csődje!

A környezetemben, rengeteg kisgyermekes szülőtől hallom, hogy mint az én gyerekeim, nem tudnak, nem akarnak otthon semmit sem játszani. Hiába veszik meg a villogós autót, a beszélő babát, a táncoló unikornist.

Vagy unatkozik, vagy csapkod, szétszór, kidobál, eltöri, tönkreteszi mindet.

A tökéletes technikai játékok elárasztották a világot…

A gyerek szerepe csak ennyi: felhúzza a szerkezetet.

Első pillanatban elbűvöli őt a mozgás, de hamar rá is un. Hiszen a mozdulat – a játék mozdulata – mindig ugyanaz, gépi, gépies – nem úgy, mint amikor saját maga alkotja, s játszás közben képzeletben és valóságban folyton újraformálja, átformálja a játékát.

” A boldog és önfeledt játszást kész játékokkal is meg lehet valósítani.”

 A pszichológus szerint azok a legjobb játékok, amelyek a felnőttek mindennapi használati tárgyai, csak kicsiben, például kis konyha, főzőkészlet, kisasztal, kisszék, kisseprű, kisvödör, stb. – ezek a kis apróságok sokkal többet érnek, mint pár nagyobb játék.

 ”Hiába vásárolunk mindig újat, másfélét, csak ,,idegessé” tesszük a játékok tömkelege közt kielégítetlenül maradt gyereket.”

Vekerdy Tamás szerint az igazán jó játék egyszerű és kezdetleges, ilyen a homok, a kockák, a rongy, vagy a kirakós mozaikok.

 ”A tökéletes technikai játékok elárasztották a világot… Kis túlzással: ez a játék a játszás csődje. A gyerek szerepe csak ennyi: felhúzza a szerkezetet. Első pillanatban elbűvöli őt a mozgás, de hamar rá is un. Hiszen a mozdulat – a játék mozdulata – mindig ugyanaz, gépi, gépies – nem úgy, mint amikor saját maga alkotja, s játszás közben képzeletben és valóságban folyton újra formálja, átformálja a játékát.”

Szabadban játsszon!

Fontos az is, hogy a játszás lehetőleg szabadban történjen, ugyanis akár nyár van, akár tél, a gyerekeknek naponta 4-6 óra szabad levegőn való játszásra van szükségük.

”Némi túlzással: amennyivel kevesebbet töltenek, annyival ,,rosszabbak”, ,,idegesebbek.”

Kint tud szaladgálni, vadulni, ugrándozni, ahogy csak kedve tartja. Ráadásul a még csak kúszni vagy mászni tudó babát is érdemes kitenni a fűbe, hogy hadd fedezze fel a világot.