Ez a történet egy kisfiúról szól. Egy gyermekről, aki erre a világra született. Egy történet arról, hogy mi járt a fejében. Arról, hogy nem számít a pénz, a játékok. Csak a szeretet számít, amit ő sosem kapott meg. A történetet eredetileg oroszul írták. Azt nem tudni, hogy megtörtént esetről szól-e, de az biztos, hogy a mai világban nagyon sok – és egyre több- gyermek mesélhetne ilyen történetet. Ezért nem szabad homokba dugnunk a fejünket a szenvedés és a rossz dolgok előtt.

Hirdetés

Ezek valós dolgok és megtörténnek akkor is, ha elfordulsz.De ha nem teszed és a gyermeked is arra tanítod, hogy segítsen annak, aki rászorul, akkor talán megállítható ez a tragédia lavina ami ebben az évezredben hihetetlenül gyorsan viszi az emberiséget a pusztulás és a szenvedés felé.

Iván nagyon szomorú kisfiú volt. Egyetlen vágya, hogy szeressék nem teljesült. A kórházban halt meg, az orvosok a kezében ezt a levelet találták.

A nevem Iván 7 éves vagyok. Imádom anyukámat és apukámat, de nagyon félek tőlük. Gyakran megütnek és nem értem, hogy miért. Ma reggel is felébredtem és iskolába mentem. Jó tanuló vagyok, a tanárom szeret, de más nem.Nincsenek barátaim. Pedig én szeretem az osztálytársaimat. Senki nem akar velem játszani, ha odamegyek valakihez elutasítanak.

Sokszor kinevetnek, mert mindig ugyanaz a koszos farmer és póló van rajtam. Egyik nap a kabátos szekrényből elvettem egy kabátot, ami már hetek óta gazdátlan volt. Egyedül mentem benne haza a hóviharban. Ekkor valaki meglökött és én elestem. Azt kiabálta „ senki nem szeret te idióta!” A hátamba és a hasamba rúgtak, majd otthagytak. Sírtam, de nem a fájdalom miatt, hanem mert nem volt egy barátom sem, aki segített volna. Amikor hazaértem anyukám megragadta a hajamat: Hol voltál? És miért vagy ilyen piszkos?” Pofon ütött,majd vacsora nélkül a szobámba zavart.

Ott voltam egész éjjel. Éhes voltam és fáztam. Anyukám elmondta ezt apukámak, aki ezért keményen megütött. Hatalmas fájdalmat éreztem a mellkasomban. Anyut és aput nem érdekelte, hogy fáj. Este az ágyamban feküdtem és csak egy dolgot szerettem volna, hogy többet ne fájjon semmi. Én nem akarom megbántani anyát és apát. Nagyon szeretem őket.

Másnap az iskolában az volt a feladat, hogy fessük le az álmainkat. Mindenki autókat, játékokat rajzolt én nem. Nem azért, mert nem szeretem ezeket, hanem mert én egyedül egy családot szeretnék. Egy szerető apát és anyát. Amikor megmutattam az osztálynak a rajzomat kinevettek és én sírni kezdtem. A tanárnő vigasztalt, de mások nevettek. Szerettem volna, ha a szüleim is olyanok, mint a tanító néni.

Nem sokkal később egy rosszabb jegyet kaptam az egyik dolgozatomra. Tudtam, hogy anyu ideges lesz. Féltem hazamenni. Anyu nagyon dühös volt. Kétszer ütött a fejemre. Összeestem. A padlón rugdosott. Majd otthagyott a padlón. Amikor visszajött mondta rakjak rendet. Én kértem, hogy ne mondja el apának, de ő akkor már az ajtóban állt. Elmondta neki. Apa megrázott és megütött. Aztán nem emlékszem semmire.

Ez is érdekelhet!

A kórházban ébredtem fel. Nem tudtam mozgatni az ujjaimat.Kinéztem az ablakon és sírtam. Kint a gyerekek a szüleikkel játszottak,megölelték egymást. Én pedig sírtam, mert nem tudtam, hogy anyukám mit érezhet most. Megvert, de én nagyon szeretem őt. Igyekszem mindig jó lenni.

Egy nap kiöntöttem a teámat, ezért ismét megütöttek. Újraéreztem a fájdalmat a mellkasomban. Szóltam anyunak, de nem érdekelte. újra kórházba kerültem. Senki nem látogatott meg. Egyik nap a doktor azt mondta,hogy másnap jönnek értem a szüleim. Hazamehetek. Én pedig csak vártam, de nem jött senki. De én nagyon szeretem a szüleimet.

Két nappal később Iván belehalt a sérüléseibe. A kezében levő levél végén ez állt. „ Kedves Anyu és apu, félek, mert csúnya, undorító és hülye vagyok. Sajnálom ezt, mert tudom, hogy szeretsz engem. Nem akartalak soha bosszantani téged, csak egy ölelést vártam tőled és apától. És hallani, hogy szerettek. Azt akartam, hogy apu játsszon velem fogja meg a kezem, ha sétálni megyünk. Tudom, hogy egy szégyen vagyok ígérem soha többé nem teszek rosszat „

Minden gyereknek joga van a szeretethez. A gyermekbántalmazás a világon szinte másodpercenként történik és egyre gyakrabban. Az otthonnak mentesnek kell lennie az erőszaktól. Biztonságos helynek kell lennie. A gyerekeknek szeretetre, gyengédségre, ölelésre és közelségre van szükségük. Az ölelés sokkal többet ér, mint amit te elképzelsz.

Forrás: Newsner

Hirdetés