A csoda – az élet mindenért kárpótol

Most már értitek, miért nevezem csodának a kis életet, ami bennem növekedett:) Egyébként is csoda, de a mi életünkben pláne….

Hirdetés

Az első hetek nagyon gyorsan elteltek. Küzdöttem az elején nagyon a hányingerrel. Bár nem szaladtam minden percben, azért a napi egy megvolt:)

Egyik este ( mivel minden vitamint megakartam adni az én kis csöppségemnek), kitaláltam, hogy sütőtököt fogok vacsorázni. Igen ám, csakhogy az én kis drágám nem szerette a pocakban és egy az egyben ahogy volt, vissza is küldte….:) Elég válogatós volt…. ( Sokáig nem tudtuk meg a babucink nemét, úgyhogy nem is mondanám még el így az elején)

Elég hamar rakódtak rám a kilók, nem is tudom az első trimeszterben mennyit sikerült felszednem. Persze elővehetném a kiskönyvemet, de nézzétek el, mert elég lusta vagyok megkeresgélni….

 Éppen dokinál jártunk a Kispapával:)

Nagyon sokat lehet olvasni, hogy a kismamák 8-12kg-ot szednek fel egész terhességük alatt….Hát nekem kb. az elején volt már ennyi, de akikkel én együtt vendégeskedtem a kórházban, többségében voltak a nagyobb súlyfelesleggel rendelkezők…Bár én annyira nem izgattam magam emiatt.

Nem érdekelt, hogy mennyit szedtem fel, csak az, hogy a szemem fénye jól érezze magát bent és mindent megkapjon….(muszáj valamivel takarózni)

Az első hatalmas élmény, amikor az ultrahangon meglátod a kis Babszemjankót, megbizonyosodhatsz róla, hogy tényleg ott van, jó helyen és minden a legnagyobb rendben:) Nekem nagyon sok erőt és szeretetet adott, hogy “Apa” ( és azért nagy betű, mert tényleg a nagy betűs Apa) szinte végig, egy-két kivétellel velem volt….

Aztán ugye elkövetkezett a 12 hetes nagy ultrahang… Legelőször itt sírtam el magam. Percekig néztem a monitort és alig hittem a szememnek, hogy a pici borsóm már mocorog. (emelte a kezét és a lábával is rugdosott) Én még nem éreztem semmit, de nem is tudtam, hogy már ilyeneket csinál…

Itt nem volt velem Apuci, de rögtön hívtam és alig bírtam elmesélni a zokogásomtól neki, hogy milyen ügyesen fejlődik a babuci….

Aztán következett a genetikai szűrés…A Down-szűrésünk teljesen tökéletes lett. A genetikaira meg azért volt szükség, nehogy a betegségem kihasson a terhességemre…Habár kizárták és nem is szabadott volna, hogy bármiben is befolyásoljon, azért mégis elvégezték biztos, ami biztos alapon…

Egyébként érdekes, de a terhességemre jellemző volt a teljes optimizmus…Meg sem fordult a fejemben, hogy bármi is történhet a kincsünkkel.

Valahogy mindig is hittem a vonzások és bevonzások dologban.

Kb. a 18. héttől kezdve kezdtem érezni a kisebb mozgásokat, ezek folyamatosan erősödtek:) A végén hajjaj:)))

A 2. trimeszter mondhatni teljesen eseménytelenül zajlott. Végig minden rendben volt a babával is,velem is…. A 24. héten mentünk el Apával a 4 dimenziós ultrahangra…Hát fantasztikus élmény, én ajánlom mindenkinek:) Itt tudtuk meg, hogy kislányt várunk! Amin én annyit nevettem, hiszen Apának a kollégái közül mindenkinek kislánya van…akad, ahol négy is:))) Szóval mi is beálltunk a sorba:)

Aztán beléptünk a 36. hétbe:)…

Ez egy külön fejezet, mert hosszadalmas….

Ezalatt az időszak alatt Apával még kiélveztük az életet kettecskén:) (azaz hármasban voltunk már a pocaklakóval)

Voltunk piknikezni:

Közben a gyerekszoba is szépen készülődött:

Aztán kivettünk egy hetet ( habár ha jobban belegondolok én már kivettem előtte és jóval többet 🙂 ) és megszöktünk Balatonfüredre:)

 

http://a-legnagyobb-csoda-anyasag.webnode.hu/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..