King 1947-ben született és a mai napig vallja, hogy nem kell „aberráció”, vagy gyermekkori trauma ahhoz, hogy az ember horror író legyen. Egyetemet végzett. Maga is oktat, két gyermeket nevel. Olvassuk az ő szavait:

Hirdetés

A Disney-filmek a horror és a gyerekek kapcsolata„Tizenkét évesen már elég idős voltam ahhoz, hogy ne higgyek a télapóban, a fogtündérben vagy a varázsveszővel való kutatásban. (itt a víz keresésre utal).

Kultúránk egyik furcsa vonása, hogy sok szülő kötelességének érzi, hogy amint arra lehetősége nyílik, kiűzze ezeket az aranyos meséket gyereke fejéből – apucinak és anyucinak nincs ideje, hogy segítsen megírni a leckét, vagy esténként meséljen a kicsiknek (a gyerek bámulja inkább a tévét, a tévé nagyon klassz dolog, csomó izgi történetet láthatnak, hajrá, nézzenek csak tévét a gyerekek) -, arra viszont nagy gondot fordítanak, hogy szegény öreg télapónak rossz hírét keltsék, és kétségbe vonják a varázsvesszővel való kutatás vagy a bűbájolás csodájának hitelességét. 

Erre bezzeg van elég idejük a drága szülőknek. Ezek a szülők valamiért hihetőbbnek tartják az olyan tündérmeséket, mint a Furcsa pár vagy a Szerelemhajó.

 

 

Isten tudja, miért keverik össze a felnőttek a felvilágosítást az érzelmek és képzelet ellen elkövetett bankrablással, de az tény, hogy összekeverik, mintha egyszerűen nem tudnának megnyugodni , amíg a gyermekük szemében ki nem huny a csoda csillogása.”

 

A Disney-filmek a horror és a gyerekek kapcsolataFurcsa – és a szelektív felejtés során a felnőttek emlékei közül nyom nélkül kitörlődő – jelensége a „ felnőtté válásnak” az a tény, hogy egy nyolc évnél fiatalabb gyerek számára gyakorlatilag bármi ijesztő lehet. A gyerekek a „megfelelő” helyen és időben szó szerint még a saját árnyékuktól is rettegnek. Hallottam egy történetet egy 4 éves kisgyerekről, aki csak úgy mert lefeküdni aludni, ha égve hagyták a lámpát a szobájában. A szülei végül rájöttek, hogy a kisfiú egy olyan lénytől retteg, amelyről az apukája sokszor beszélt, ez a titokzatos lény, amely hatalmassá és ijesztővé nőtt a gyerek képzeletében, nem volt más, mint az „esti dupla”, a délután és este játszott két baseballmeccs.

A Disney-filmek a horror és a gyerekek kapcsolataEnnek fényében még a legártatlanabb Disney-film is valóságos aknamező, pedig ezek a rajzfilmek – amiket minden valószínűség szerint újra és újra műsorra tűznek majd, az idők végezetéig- általában a legdurvábbak ilyen szempontból. Vannak olyan felnőttek, akiket ha megkérdezünk, szívesen elárulják, hogy gyerekkoruk legrémisztőbb filmélménye a Bambi volt, az a jelenet, amikor a vadász lelövi Bambi anyukáját.

 

Nem ez az egyetlen „Disney emlék”, amelyik felveszi a versenyt a fekete lagúna mélyén rejtőzködő békaszerű szörnnyel,(ez egy 1950-es években forgatott, ma már viccesnek tűnő akkori horrorfilm) elég a Fantázia című Disney mesében irányíthatatlanná váló, katonásan menetelő seprűre gondolnunk (de a kisgyerekek számára a rettegés valódi forrása minden bizonnyal a Mickey egér és az öreg mágus közötti – burkoltan az apa-fiú kapcsolatra utaló- viszony volt, a seprűk hatalmas felfordulást csinálnak, és amikor a mágus/apa hazaér, világos, hogy Mickey nem ússza meg BÜNTETÉS nélkül…

Ez a jelenet könnyen halálra rémíthette azokat a gyerkőcöket, akiknek az átlagosnál szigorúbb szüleik voltak, de ott van például a Kopasz-hegyen töltött éjszaka ugyanebből a filmből, vagy a Hófehérke és a Csipkerózsika gonosz boszorkái, az egyikük az ínycsiklandozóan piros, mérgezett almával (vajon létezik olyan kisgyerek, akit nem tanítanának meg arra, hogy rettegjen a MÉRGEKTŐL?), a másik meg azzal a borzalmas rokkával…

A gonosz Szörnyella DeFrász hosszú, vékony, förtelmesen ronda pofázmányával, harsogó hangjával ( a felnőttek néha elfelejtik, mennyire félnek a gyerekek azoktól a fülsértő hangoktól, melyeket az ő világuk óriásai, a felnőttek adnak ki), és a tervével, miszerint megöli az összes kiskutyát (ha kicsi vagy a „gyerek” és a „kiskutya” csereszabatos), hogy a kutyaszőr bundát készíthessen belőlük.

A Disney-filmek a horror és a gyerekek kapcsolataA dolog iróniája, hogy a gyerekek a felnőtteknél sokkal ügyesebben képesek megbirkózni a fantazmagóriákkal és a rettegéssel önmagában véve.

Egy felnőtt képes feldolgozni, hogy a texasi láncfűrészes mészárlás kataklizmatikus borzalmát, mert tudja, hogy az egész csak szemfényvesztés. A gyerek nem képes ilyen könnyen kettéválasztani ezeket a dolgokat.

De a lényeg az, hogy ha egy hat éves gyereket beültetünk az első sorba a texasi láncfűrészes mészárlásra egy olyan felnőtt társaságában, aki átmenetileg elveszítette a képzelet szülte és a „valóságos dolgok” megkülönböztetés képességét, lefogadnám, hogy míg a kis srácot legrosszabb esetben maximum egy hétig rémálmok gyötörnék, addig a vele együtt mozizó felnőtt minimum egy évet a zárt osztályon töltene.

A legtöbb anyának eszébe nem jutna gyermekét elvinni az Életben maradtak című filmre, amely az Andokban repülőgép-szerencsétlenséget szenvedő amerikai focicsapat tagjairól szól – a filmben a túlélők társaik holttestéből esznek – míg ugyanezeknek a szülőknek semmi kifogásuk nincs a „Jancsi és Juliská”-val kapcsolatban, pedig a boszorkány azért hizlalja a két kisgyereket, mert meg akarja őket enni.

A Disney-filmek a horror és a gyerekek kapcsolata

Véleményem szerint bizonyos fantasy- és horror művek megfelelő adagban tökéletesen beleférnek egy gyereke életébe, sőt akár hasznosak is lehetnek. A képzelőerejük teherbírásából és hatékonyságából kifolyólag a gyerekek kezelni tudják ezeket a dolgokat. Mivel más szemszögből nézik a világot, a saját hasznukra tudják fordítani ezeket az érzéseket.

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..