Maradj otthon , ez szól  mindenhonnan és felelősségteljes szülő létemre próbálok ennek eleget tenni.

Hirdetés

15 nap telt el , azóta vagyunk bezárva egy 45 nm-es panel lakásba! Nincs udvar  és nincs kert sem, csak a másfél szoba aminek a rabjai vagyunk két hete.

Először nagyon jól vettük az akadályokat és szépen békében teltek a napjaink, de ez megváltozott amikor leesett a hó. A fiam csak állt az ablakban és sírt, nem értette miért nem mehet le játszani. Bevallom felnőtt létemre én sem értem ezt az egészet , az életem 15 napja nem más mint bizonytalanság, nem tudom meddig tart  , nem tudom mi lesz még, hogy is várhatnám el egy 4 éves kisfiútól , hogy ő ezt megértse.

Kint nagy pelyhekben esik a hó, hiába van március,  a fiam nagyon boldog , legalább is addig boldog volt amíg nem mondtam nemet a kinti mókára! A kis arcán az öröm mérhetetlen szomorúságba csapott át. Talán most értette meg igazán , hogy mit is jelent a nem! Mit is jelent az , hogy maradj otthon. Ő pedig csak állt az ablakban és sírt. Abban a pillanatban megszakadt a szívem és nem akartam anya lenni , nem akartam a szabályok betartatója lenni, nem akartam az az ember lenni aki megfosztja a saját fiát a szabadságától.

Hogy magyarázzam el a vírust, a veszélyt , miközben ő csak azt látja , hogy kint nagy pelyhekben esik a hó?!

Két hete nincsenek barátai , nincs játék az udvaron, közös móka az óvodában. Nem megyünk a játszótérre és biciklizni sem , és most , hogy végre leesett a hó a várva várt hóembert sem építhetjük meg! Ez a vírus elvette a fiam gyermekkorának egy darabját , és  ki tudja meddig fog még tartani és milyen károkat okoz ezalatt. 

Én csak annyit tudok , hogy a fiam szomorú és csak áll az ablakban és sír.

Hirdetés