MEGOSZTÁS

Ezen a héten a kapcsolatanalízis is érdekesen telt. Már beléptem az utolsó hajrába, éreztem, hogy a Fiam is szeretne már köztünk lenni. Egyre kisebb helye van odabent.
Mikor indultam hozzá már messziről láttam a méhemet. Hatalmas volt. Amint a belsejébe értem Bálintot is hatalmasnak láttam. Elfértem a tenyerében. Éreztem, hogy beszélni sem tudok vele úgy, ahogy eddig.
Majd hirtelen kicsi lett a Fiam, beült az ölembe és belekapaszkodott a nyakamba.
Éreztem, hogy szomorú. Kérdeztem, hogy mondja el mi a baj.

Hirdetés

Bánatosan mondta, hogy már nem szeretne itt lenni. Egyedül van és ez neki rossz. Megnyugtattam, hogy már nincs sok hátra, de egy darabig még itt kell maradnia, hogy egészséges legyen.
Majd panaszkodott, hogy egyre kevesebbet beszélünk hozzá és az én anyukám sem szereti már, mert nem énekel neki.
Elmagyaráztam, hogy ő nem él velünk. Ritkábban jön hozzánk, de akkor mindig énekel.
Mi pedig minden nap beszélünk hozzá, szinte folyamatosan. Azonban, ha nagyon unatkozik, akkor rúgjon meg jó erősen és akkor hangosabban beszélünk.

Nagy szeretetet küldtem neki, de éreztem, hogy majd meghasad a szívem, hogy a Fiam azt érzi, nem szeretjük.

Ezután meséltem neki. A Három kecskegida jutott az eszembe. Próbáltam szépen mesélni, nem olyan „brutálisan”, ahogy szól.
Elmondtam, hogy a farkas játszani szeretett volna a kecskékkel- nem megenni- és a mese végén sem megölték a farkast, hanem játszottak vele. Ezért szidta le őket a kecske mama, mert szó nélkül elmentek játszani. Próbáltam diafilmként vetíteni a mesét is.

Míg meséltem Bálint elaludt. Így visszatettem a kiságyába – amit láttam magam előtt – felhúztam a zenélőjét.

Majd eljöttem.

 

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here