düh

Hirdetés

Nehezen kezelhető a gyerek? Nem lehet, hogy egyszerűen csak gyerek. Azonban a mai világ már az elvárásokra épül, egészen pici korban is.

Ahogy nő a gyermek, egyre többet gondolkodunk egy adott viselkedés láttán, vajon ez normális? Esetleg ez már szélsőséges viselkedés, ami már abnormális?

Először is ismernünk kell a két fogalom közti eltérést. Itt is igaz, hogy ne hasonlítsuk a gyermekünket más gyermekhez, hisz ő más helyzetben, környezetben nő fel és nem utolsó sorban egy külön egyéniség, mint minden gyermek.

Mi a normális?

A gyermeki viselkedés legnagyobb része számunkra komoly kihívást jelent. Ettől azonban, az még teljesen normális viselkedés, akkor is, ha mi már a falra mászunk tőle, vagy mások előtt kellemetlenül is érezzük magunkat miatta.

Hiszti

Rémisztő lehet. Különítsük itt el, a kisbaba hisztitől, ami még nem tudatos, nem „manipulatív”. Erről itt olvashatsz:

Hisztis a gyerek?

Egy több éves gyermek, azonban, ha engedünk a hisztinek, akkor már a szülőt fogja irányítani, hisz tudja, ha hisztizik, mindent elérhet. Azonban mindez kell a normális fejlődéséhez, hisz ő is egy egyéniség. Feszegeti a határait, ismerkedik a környezetével… Próbáljunk minél több stratégiát kialakítani a hiszti kezelésére – figyelmen kívül hagyás, beszélgetés, határozottság stb. Minden gyermeknél más válik be, és van, hogy ugyanazon hisztire is más – más stratégia használ, ugyanazon gyermeknél.

Dühkitörés

düh1Egy kétéves gyermek dühkitörése a szülőket is lefárasztja, pesszimistává teszi. Mit rontottunk el? – jön ilyenkor a kérdés. Idegesek leszünk, aggódunk, hogy vajon normális-e ez a viselkedés. A válasz egyértelműen igen! Igaz mi nehezen viseljük, azonban mégis teljesen normálisak ezek a kitörések.

Ebben a korban a gyermekek nagy többsége átmegy ezeken a rohamokon. Attól nem lesz egy viselkedés abnormális, hogy mi szülők, akár az idegösszeomlás határára kerülünk tőlük.

Ha tehetjük jó megoldás az energiák levezetésére a sport. A gyermek válasszon, amit szeretne – akár küzdősportot is – és kezdjen el edzeni. Persze akár mi is csatlakozhatunk, nekünk sem árthat egy kis testmozgás, és figyelemmel is követhetjük csemeténket (pl. amíg ő úszóedzésen van, addig mi is úszunk egyet).

Nehéz napok

Minden gyermeknél vannak olyan korszakok, amik még jobban megterhelik a szülők idegeit. Tehát, ha azt hittük ennél rosszabb nem lehet, akkor szembesülünk, hogy de igen, mégis. Akkor se kezdjünk aggódni, ha a gyermek élete első néhány évében magabiztos, a társadalmi kapcsolataiban is pozitívan helyt áll, majd egyik pillanatról a másikra félénkké válik – ez jellemző lehet, mikor óvodába megy.

Ekkor sírva lógnak rajtunk, hogy ne hagyjuk ott őket, ne menjünk sehová. Mi pedig sírva ülünk kint az óvoda előtt, hogy lehetünk ilyen kegyetlen szülők, miközben a gyermek bent már örömtelien játszik.

A félénkség itt a változástól van. Fél elszakadni tőlünk, hisz a körülmények megváltoztak. Ez is teljesen természetes. Néhány hét alatt elmúlik.

Abnormális viselkedés

Felmerül azonban a kérdés, hogy gyermekünk viselkedése tényleg túlmegy-e egy bizonyos határon, a normalitás határán.

düh8Mérlegeljünk, hogy a gyermek viselkedése, milyen mértékben hat a mindennapi életére, a körülötte lévőkre:

Minél nagyobb ez a hatás, annál nagyobb az esélye, hogy már az abnormalitás határát súrolja. Sok gyermek, pl. vagdalkozik játék közben – ez teljesen normális, de ezt a kezdet kezdetén nekünk meg kell fékeznünk. Ha azonban ez a vagdalkozás olyan méreteket ölt, hogy állandóan panaszos szülőket hallgatunk a gyermek viselkedése miatt – ráadásul az óvodában már el kell tiltani a többiektől -, akkor a gyermek viselkedése már olyan hatással van az életünkre, amely jelzi, hogy ez a rossz szokás már szélsőséges, azaz nem normális.

A másik, gondoljuk át az adott viselkedés normális-e a gyermek életkorában?

Teljesen természetes, ha egy 1-2 éves gyermek a kedvenc macijával alszik, sétákra magával viszi stb. Azonban mindez 7 éves korban már szokatlan. Ha mindezt egy iskolás gyermek végzi – hogy sírásban tör ki, ha a kedvenc plüssét nem viheti az iskolába – akkor az már nem a korának megfelelő viselkedés.

Tippek:

  • Legyünk nyugodtak – Egy egyszeri viselkedés még nem jelenti azt, hogy a gyermek abnormálisan viselkedik. Maradjunk nyugodtak. Ha megismétlődik a magatartás, akkor azonnal lépjünk.
  • Érdeklődjünk, olvassunk – Sokkal egyszerűbben el tudjuk dönteni, hogy a gyermekünk viselkedése természetes-e, ha utánanézünk az adott életkornak megfelelő viselkedéseknek.
  • Figyeljünk a változásra – Ha mi lépünk, a gyermek viselkedése változik. Aggódnunk, csak akkor kell, ha már mindent kipróbáltunk, de a gyermek viselkedése még mindig ugyanolyan.
  • Egyéni különbségek – Attól, hogy a mi gyermekünk nem úgy viselkedik, mint a szomszéd ugyanennyi idős gyermek, még nem abnormális a viselkedése. Ne hasonlítsunk. Azonban a többi anyukától, praktikákat, tippeket kérhetünk, hisz lehet nálunk is beválik.
  • Az idő – Hiába nehezen kezelhető egy normális viselkedés, előbb utóbb változni fog. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy kivárjuk, amíg magától elmúlik. Akkor kell aggódni, ha egy viselkedés már hónapok óta változatlanul fennáll, esetleg szélsőségekbe csap át.
Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..