Mária vagyok 44 éves. Ez itt az én történetem.16 év rossz házasságból kilépve, azt hittem enyém a világ.Megismertem egy férfit,akivel a semmiből kezdtük felépíteni az életünket.Nem volt könnyű, először is egy alföldi kisvárosból nagy városba költözni.Új embereket ismerni meg,új kapcsolatokat építeni.Boldogok voltunk mégis mert nemsokára kiderült hogy gyermeket várok.Eleinte az orvosi vizsgálatokon minden rendben volt.A gondok az első genetikai ultrahangon kezdődtek..A nyakiredő teszt eltérést mutatott..Genetikai vizsgálatokra utaltak,melyeknél csak a szívem fájt jobban.

Hirdetés
anya, nő, aggódik, rágja a körmét, ideges
A kép illusztráció!

Minden teszt negatív lett így kicsit fellélegezhettünk.Egy későbbi vizsgálaton súlyos szívbetegséget diagnosztizáltak a babámnál.Ekkor már 30.hétben jártam..A hetek lassan teltek én pedig egyre rosszabbul éreztem magam.Az egyik nst vizsgálaton olyan rossz volt a szívhang,hogy kórházba küldtek..Az kicsikém császárral született ,akkor sterilizáltak..Két nap múlva itthagyott minket.Depressziós lettem, nem volt kedvem semmihez. Attól kezdve nem bírtam kisgyerekre nézni sem, haragudta m a világra,és mindenkire akinek sikerült..Egy szép napon kiderült,hogy egy baráti házaspár babát vár.Vegyes érzelmekkel fogadtam, de nagyon féltem mit vált ki belőlem a gyermek látványa..Amikor megszületett, már tudtam hogy szeretni és segíteni fogom amíg élek.

Mivel nekem már nem lehet gyermekem..Idővel befogadtam egy kiscicát, majd 1,5 év múlva egy következőt is..Ők lettek az èn szőrös gyermekeim.Soha nem mondok le róluk..Nem macskát tartok, hanem cicával élek..Mindent megadunk nekik,ők pedig szeretnek minket.Ránk vannak utalva kezükben a kis életük.Elkötelezett állatvèdő lettem..Szeretem és védem őket halálomig.

Hirdetés