Az első nagy sokkon már tavasszal átestünk, amikor berobbant az életünkbe teljesen váratlanul a láthatatlan mini ellenség: a vírus! Mindenki fejvesztve igyekezett alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Pánikszerű felvásárlásokkal, rémült otthonfertőtlenítéssel, maszkokkal és kesztyűkkel felvértezve szálltunk szembe az ellenséggel. Most pedig lassan hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy az életünk részévé vált, amíg biztos védekezést nem talál ellene az orvostudomány. Figyelem! Karantén hirdetés, eladó a férjem!

Hirdetés

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy itt most kényelmesen hátradőlhetünk, míg ölbe tett karral, láblógatva rábízzuk magunkat az orvostudományra. Gondolom, az eddig bevált módszereket most sem hanyagolja el senki. Nekem pedig kifejezetten szokásom az, hogy tervezek, szervezek és addig is, amíg teljes megoldás nem születik, minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy a veszélyt elkerüljem. Ha pedig már úgyis becsap a ménkű, akkor mindent elkövetek, hogy ép bőrrel lábaljunk ki a bajból. Szóval nem vagyok az a tehetetlen fajta, aki csak úgy várja a sült galambot.
Kicsit furcsán éreztem magamat a tavaszi karantén alatt az „érzelem hullámvasúton”csücsülve. Kavarodott bennem a pánik, a stressz, a határozottság, a düh, az elszántság a teljes tehetetlenség érzésével vegyítve. Egyik pillanatban egyszerűen csak ültem, a semmibe bámultam magam elé, és annyi lebegett a szemeim előtt, hogy „mindmeghalunk”. Másik pillanatban elszánt dühvel vetettem magam bele a lakás takarításába, és mint egy valódi szellemirtó, a fertőtlenítő flakonjaimmal lövöldöztem körbe és pokolba kívántam az összes láthatatlan vírusellenséget. Majd a nagy küzdelemben teljesen kimerülve roskadtam össze a lányom leckéi felett, és mire oda jutottam, hogy na, most kellene a háziját összebütykölni, már a saját nevem sem jutott eszembe, nemhogy a kétszer kettő. Hát nem volt egyszerű… Most sem az.

Megint korlátozások és fokozott figyelem, fegyelem és vészhelyzet. Mindenhol. Most talán annyival jobb a helyzet a tavaszinál, hogy kezdünk belerázódni. Ez mit is jelent igazából? Kialakult rendszert, szokásokat, amelyek eddig elképzelhetetleneknek tűntek, de mostanra már az életünk alapját és szerves részét képezik. Ezek egy része közös szokássá vált. A maszk viselése, a fertőtlenítés és a biztonságos távolság betartása már teljesen természetessé vált számunkra a közösség érdekeit szem előtt tartva. De a saját életünkben is kialakultak olyan szokások, melyekkel igyekszünk megőrizni az egészségünket, folyamatosan végezni a munkánkat és mozgásban maradni. Engedjétek meg, hogy néhány olyan új szokást megosszak veletek, amivel én igyekszem segíteni magamon ebben a rendkívüli helyzetben. Remélem hasznos lesz számotokra.

Tudatos vitaminpótlás. Eddig is fogyasztottam időnként táplálék kiegészítőket és vitaminokat. Leginkább akkor, amikor eszembe jutott, vagy úgy éreztem, hogy billeg az aktivitásom. Most tudatosan odafigyelek erre. A C és D vitaminok hónapok óta a családunk hű társai, ezeket folyamatosan fogyasztjuk. Emellé pedig több zöldség, gyümölcs és gyógynövény kerül az asztalunkra. Ezeket érdemes most rendszeresen fogyasztani.
Stresszoldás. A mindennapokban eddig is sok stressz ért. Munka, iskola, háztartás, ezek között egyensúlyozva eddig is elszakadt a cérna néha. Most, a rendkívüli helyzetnek köszönhetően fokozott stressznek vagyunk kitéve. Sokkal jobban szükséges tudatosítanunk ezt a tényt, hogy észrevegyük a jeleit és időben lépni tudjunk ellene. Én lazító fürdőkkel, relaxáló zenével, és olvasással igyekszem megnyugtatni az idegrendszeremet és a lelkemet. Időnként rajzolni szoktam és felnőtt színezőket színezni. Ezek is teljesen kikapcsolnak, egy kellemes légkört és nyugalmat teremtve körülöttem, esetleg egy illatos gyertya, vagy füstölő mellett a szobámban. Mindenkinek megvan az a tevékenysége, amit szeret és képes teljesen lekötni és ellazítani valakit.

Friss levegő, mozgás és rendszeres torna. Érdekes, hogy nálam ezek az utóbbi években nem igazán kerültek a figyelmem középpontjába. Időnként belevetettem magam az edzőtermek forgatagába, vagy eljártam úszni a közeli uszodába, de ezek a fellángolások csak hetekig tartottak. Most, a kialakult helyzetnek köszönhetően megszólalt bennem a vészcsengő. Erősödnöm kell és odafigyelni a testmozgásra, nehogy egy legyengült állapotomban kelljen ezzel a vírussal esetleg szembeszállnom.
Több idő és figyelem a család felé. A tavaszi karantén váratlanul ért bennünket. Az itthoni munkavégzés és a kislányunkkal való tanulás komoly kihívás elé állította az egész családot. Ezzel nem csak mi voltunk így. Nehezen boldogultunk. Ha nem akartunk az első két hétben megőrülni, ehhez pedig már nagyon közel álltunk, kénytelenek voltunk egymást sokkal komolyabban venni. Kialakítottunk napirendet. Elkezdtünk jobban odafigyelni egymásra és fokozottan tolerálni egymás nyűgjeit. A háztartás teendői is sokkal nagyobb figyelmet kaptak, hiszen egész nap összezárva már nem várhattunk a másikra, hogy megtegyen valamit, például elmosogasson. Megtanultunk mi is kenyeret sütni. A kislányunkkal együtt tevékenykedtük és ő is aktívan be lett vonva a házimunkába.

Mindent összevetve, azt kell, hogy mondjam, mi megpróbálunk ma is mindent megtenni, hogy a jelenlegi helyzetből a legtöbbet hozzuk ki, ami csak lehetséges. Remélem nektek is sikerül meglátni a hétköznapi jót a gondok mögött. Kitartást és türelmet kívánok ehhez mindenkinek.

Szerző : Tomori Ildikó Annamária

Hirdetés