Ötven hatvan évvel ezelőtt nem volt dobozos tapszer a boltokban, aki nem tudott szoptatni annak maradt a tehén és a kecske tej. 

Legalább is a mama ezt mesélte! Azok a csecsemők akik egy két hét után abbahagyták a szopizást liszt levest kaptak!  Elképzelni sem tudom, hogy a liszt levestől hogy tudott fejlődni egy csecsemő?! 

Egy két hónaposan már vízbe áztatott kenyeret ettek, nem volt rettegés laktóz intoleranciától, nem lettek a gyerekek glutén érzékenyek, vagy csak nem tudtak róla! 

A gyerekek még is felnőttek, és valószínűleg egészségesebbek voltak mint a mai “túlféltett” generáció. A boltokban mindenféle üveges étel, tejpèp megtalálható, tápszerek arzenálja áll rendelkezésre, minden életkornak megfelelően. 

Láttam négy hónapos babának való mangós üveges ételt, ami nem tudom mennyivel felel meg jobban egy eddig tápszerhez vagy anyatejhez szokott gyomornak,mint más amit régen a szüleink vagy nagy szüleink ettek?! A legtöbb üveges ételhez rizsport adnak, négy hónapos kortól adható egyes tapszer gyártók által forgalmazott rizspèp is. Gondolom megvan annak a menete mi alapján döntik el, mikor mi a megfelelő egy csecsemő gyomrának. Bár az biztos érdekes folyamat lehetett amíg a liszt levestől a rizspèpig eljutottunk. 

Biztos vagyok abban, hogy a hozzátáplálásban is megvan az arany középút, ami mind a kicsinek mind az orvosnak és védőnőnek  is megfelel. 

Előző cikkSegítségnyújtás az Ukrajnából érkező beteg gyerekeknek
Következő cikkGyermekeink érzelmi szükségletei