Szeretném megosztani veletek a második kisfiúnk születését. Az elsőhöz képest – ami életem legszebb napja, a legtermészetesebb és legcsodálatosabb szülés/születés volt – de ez most tele volt félelemmel, fájdalommal és aggodalommal.

Hirdetés

De kezdem a legelején.
2014.01.10-én volt meg utoljára és nem igazán terveztük a babót, mert még egy vetélés fájdalmaival küzdöttem. Február elején egy megérzésre hagyatkozva csináltam egy tesztet ami rögtön két csíkos lett. Belülről úgy éreztem, hogy zuhanok, erre még nem készültem fel. Mi lesz ha megint csak 8 hétig örülhetünk neki?
A férjemnek csak három nappal később volt bátorságom elmondani a nagy hírt, addigra kicsit csillapodtak a gondolataim. Egyszerre uralkodott bennünk az öröm és a félelem érzése.
Minden lehetséges vizsgálatot megejtettünk, amivel bizonyságot szereztünk, hogy a baba teljesen egészséges és a 12 hetes integrált teszten azt is megtudtuk, hogy újra kisfiúnk lesz .

A terhesség gördülékenyen zajlott egészen a 34. hétig. Szeptember 08-án reggel elfolyt a magzatvizem, besiettünk a kórházban és hívtuk a fogadott orvosomat. Az orvosom azt tanácsolta próbáljuk vissza tartani a babát. mert ha még egy hetet marad akkor szülhetek nála (ami persze érdeke volt) de ha nem akkor átszállítanak másik kórházba. Kaptam egy ágyat és csak vártunk, sem labort sem uh-ot nem csináltak, a víz meg folyt. Három napig kaptam infúziót, méh lazítót és antibiotikumot. Végig attól féltem, hogy megfullad a babám persze a doki azzal nyugtatott, hogy a magzatvíz újra termelődik. De mint utólag kiderült már nem volt burok sem. A harmadik nap csináltak uh-ot és vérképet ami kimutatta, hogy gyulladás van a szervezetemben. A férjemmel kiborultunk, hogy veszélyeztetik a babát és most már csináljanak valamit! Végül nehezen, de úgy döntöttek átszállítanak egy másik kórházba ahol van koraszülött osztály. Ott nagyon kedvesek voltak és azonnal intézkedtek, sürögtek-forogtak körülöttem és közben szidták a dokimat, hogy milyen felelőtlen és vissza kéne küldeni az iskolapadba. Oxitocinra kötöttek, antibiotikumot kaptam és a legnagyobb félelmemet: epidurálist! Sajnos nem volt választásom ha a baba érdekét nézem, mert nem volt kizárva a sürgősségi császár sem. Hat óra múlva megszületett a kisfiam 2014.09.11-én 00:20 perckor 2380grammal és 46cm-el nehéz, száraz szülés volt. Rögtön elvitték tőlem. Kiderült, hogy tüdő gyulladást kapott méhen belül a kevés víz miatt (köszönhetően a dokimnak aki még vissza akarta tartani) inkubátorba és lélegeztetőre tették, antibiotikumot kapott és mivel nem szopizhatott szondán keresztül etették. Nagyon sokat sírtam! De erős baba és a vártnál sokkal hamarabb gyógyult. Két hetet töltöttünk a koraszülött osztályon ahol imádni való gondozók voltak és a doktornénink is nagyon lelkiismeretes és kedves volt. Nem csak a babákat de az anyákat is gyógyítják! Nagyon sokat köszönhetünk nekik. És az alapos ellátás mellett gyönyörűen fejlődik a mi kis szemünk fénye.

Adrienn_g
Gajdics Bernát Ollivér
Adrienn_g_2
A testérével aki féltően óvja mindentől
Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..