2013 júliusában tudtam meg, hogy várandós vagyok. Nem terveztük a csöppséget de nagyon örültünk neki és féltünk is hogy felkészültünk-e rá.

Hirdetés

Teltek múltak a hónapok és egy re jobban vártuk a kis hercegnőnket. Eljött az utolsó hónap és vártuk a kiírt dátumot. Eljött a kiírt nap de semmi sem történt. Az orvosok az egy hetes túllépés után elgondolkodtak, hogy lehet elszámoltak valamit.

Április 1-én befektettek a kórházba, reggel megkaptam a tágító ballont de sajnos aznap se történt semmi. Már nagyon türelmetlen voltam és aggódtam is. Másnap reggel levették a ballont és a doki megnyugtatott, hogy ma dêlelőtt tuti lesz baba. Átmentem a szülőszobára, ott felraktak az nst-re és vártak. Nem jöttek a fájások és már úgy volt, hogy császározni kell! De jött a főorvos és közölte, hogy nem lesz semmi gond csak nem reggelizett a kismama. Így hát kaptam infúziót, hogy reggelizzem. Egyszer csak elfolyt a magzatvíz. Vagyis azt hitték, mert kiderült, hogy szivárog csak! Így jött a burokrepesztés. Fél 1-kor elmehettem tusolni meg előkészítettek, eddig persze csak egy-egy fájás volt! Zuhany után jöhetett apa is! Kaptam oxitocint aminek hatására rendszertelenül, de jöttek a fájások. Elég erősek voltak, de már nem volt erőm semmire. Apa dicsért, hogy csendben tűröm. Egyszer csak pár óra múlva érzem, hogy nyomnom kell. A szülésznő jött és csak azt hajtogatta, hogy ne nyomjon még! Gondoltam könnyű mondani! Jött a doktor úr és nyomhattam. Rákönyökölt a hasamra én ordítottam egy nagyot! Rám szólt az orvos, hogy döntsek kiabálok és szenvedek pár órát vagy csöndben 3 nyomásra megszülöm a babát! Mondanom se kell melyiket választottam.

Fél 6-kor kezemben tarthattam a kislányom.
Köszönöm, hogy elolvastátok.

Alexandra

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..