11355428_838771726197277_2004857243_nElőre is bocsánat, ez igen hosszú lett! 7 év boldog párkapcsolat után 2013 január elsején úgy döntöttünk, hogy itt az ideje a kisbabának! Márciusba le is tettem a gyógyszert és kivártuk a három hónapot, ahogy kell! Majd Júliusban elkezdtük a próbálkozást! Nem is kellett sokat várni, mert szeptemberben halvány pozitívat teszteltem! Sajnos elég későn sikerült orvoshoz eljutni, menzesz kimaradásból számolva akkor már olyan 6 hetes lehettem! Petezsák volt, de semmi más nem látszott! Visszahívtak egy hét múlva! Közbe az egyik fogam iszonyatosan begyulladt, fel is kellett vágni és antibiotikumot is kaptam rá, persze tudták, hogy babát várok!
Következő héten rossz hírekkel jöttem ki az ultrahangról, sajnos nem nőtt semennyit a petezsák, se szívhang, se semmi! Azt mondta az orvos, hogy adnak még egy hetet, hátha, de szerinte ez vetélés lesz! El nem tudom mondani, hogy mit éltem át az alatt az egy hét alatt, úgy, hogy legbelül már tudtam, hogy ez nem lesz happy end, de mindennap eszembe jutott, hogy talán mégis! Szörnyű volt és olyan lassan telt el az az egy hét, mintha egy örökkévalóság lenne! Következő héten sajnos megállapították, hogy ebből nem lesz terhesség, kaptam időpontot műtétre!
Természetesen összetörtem! Sajnos akkor még dohányoztam és lehet nem hiába, ostoroztam is magam érte rendesen, de az is lehet, hogy a fogam volt a ludas, vagy csak egyszerűen a gének. Mivel műtét előtti napon este elkezdődött a vetélés, ezért nem is kaptam tágított és aznap haza is engedtek! 9 hetes lettem volna. Örültem, hogy túl vagyok rajta! Az a karácsony nagyon rossz volt a számomra, hiszen akkor lettem volna túl a kritikus 12 héten és azt terveztem, hogy akkor jelentjük be a szűk családnak!

11356068_838771496197300_588358774_nLassan enyhült a fájdalom és február 2.-án végleg leszoktunk a dohányzásról is! Vitaminokat szedtem és próbáltam minél többet enni, mert ekkor 45 kiló voltam. Lassan felszedtem még három kilót és elkezdtünk újra próbálkozni! De valahogy most nem akart olyan gyorsan megfogani! Nagyon melegek voltak és egy üvegházban dolgoztam, épp ezért júliusban azt fontolgattam, hogy szüneteltetni kellene a dolgot, mert ez a meleg biztos nem tenne jót egy terhességnek se! És láss csodát, augusztusban erős pozitívat teszteltem! Most nem késlekedtem egyből orvos, ott elmondtam, hogy mi volt az előző terhességemmel, meg hogy milyen helyen dolgozok és ki is írtak táppénzre! Meg is könnyebbültem! Következő vizsgálatnál már volt szívhang is, zokogtam örömömben! :’)
Innentől kezdve minden remekül alakult, elejébe émelyegtem, majd a gyomorsavam kínzott az utolsó napon is, de ettől eltekintve gondtalan terhesség volt!
Március 18.-ára voltam kiírva és ezen a napon nem történt az ég világon semmi, kisebb görcsök voltak, semmi komoly! Március 20.-án már reggel kisebb görcsökkel keltem, ami szokatlan volt, mert inkább esténként jöttek elő ezek a görcsök! Egésznap éreztem ezeket a kis görcsöket! A kórházban viszont ez nem jelentett semmit, másnapra mondták, hogy be kell feküdnöm! Jó, akkor még hazafele beugrottunk anyáékhoz és sogórnőmékhez, hogy elköszönjek, amíg még egyben vagyok! Viszont egyre jobban kezdtem érezni, hogy ezek a görcsök egyre erősebbek és mérhető időközönként jelentkeznek! Sógornőm már akkor kacsingatott, hogy ez szerinte már az lesz!  Hazafelé felhívtam a védőnőmet, aki arra biztatott, hogy menjünk be, az a biztos! Letusoltam, hátha elmúlnak, de ez nem jött be, így lassan összekészülődtünk, hívtam húgomat, hogy ha bent akar lenni, akkor induljon és találkozunk a kórháznál, ugyanis hugis szülést terveztünk!
 11297801_838771512863965_1123501028_nKb este hét óra volt, mire odaértünk! Megvizsgáltak, fel is vettek az osztályra, de nem úgy tűnt, mintha ebből ma szülés lenne! Azért belém rakták az ideget, mert most először lett súly saccolva, ami 2200 gramm lett! De ettől függetlenül nem féltem, inkább arra koncentráltam, hogy fájások közbe is rendesen vegyem a levegőt! A párom és húgom éjfélig voltak a kórházban, hazaküldték őket! Én meg be lettem rakva egy 6 ágyas teli szobába és amíg bírtam, addig fogakat összeszorítva, némán szenvedtem! Olyan 1 óra körül elment a nyákdugó! Közbe vettem be egy renniet a nővérke engedélyével! Hol 7 hol 5 hol 2 perces fájásaim voltak! Próbáltam pihenni két összehúzódás között, de az inkább csak ülve ment, mert ahogy lefeküdtem, egyből jött egy fájás! Olyan 5-6 óra között azt éreztem, hogy fent van megint a gyomorsavam és hogy hánynom kell! Hát a folyósóig jutottam csak el vele! A nővérke egyből fel is telefonált a szülőszobára, hogy vajúdó kismamit kéne felvinni! Hálálkodtam is, hátha ott kapok valami fájdalomcsillapítót, mert már kezdtem igencsak elfáradni! Felvittek, adtak kúpot, majd letusoltam! Bevittek egy szobába, rákötöttek a gépre én meg megkérdeztem a szülésznőt, aki onnantól egész végig velem volt, hogy kaphatnék e valami fájdalomcsillapítót! Nem is olyan sokára hoztak gázt, ami ugyan elbódított, de a fájdalmat ugyanúgy éreztem! Ott már igencsak nagy fájdalmaim voltak, de a gázon kívül nem akartam mást magamhoz venni, úgy voltam vele, hogy már itt vagyok a célegyenesbe, biztos nem tart már sokáig! Megint rám tört a hányinger, kaptam egy vesetálat, amibe vércsíkok is kerültek, de a szülésznő megnyugtatott, hogy ezzel nincs semmi baj és hogy a vajúdástól hányok! Fogalmam sincs mennyi időt lehettem ott, talán 1-2 órát, amikor jött a szülésznő, hogy fel kellene kelnem, mert jöttek hozzám és el kellene dönteni, hogy ki legyen bent velem, mert csak egy ember lehet bent és át kellene menni az egyik családi szülőszobára! Na mondom király, akkor épp nem ez volt álmaim netovábbja! Párom és hugom visszajött hozzám! Természetesen húgom jött be velem, mert eleve így volt megbeszélve, meg apuka nem bírja se a vért, se a tűt!
Jó akkor befektettek egy másik szobába, hugi jött steril ruhába velem! Burkot repesztettek! Pont szemben az ággyal volt egy óra, állandóan rápillantottam, hiszen már 20.-a volt és én már 17.-én megéreztem, hogy az én fiam bizony napfogyatkozás alatt fog kibújni! Mindig kérdeztem, hogy tart e még a napfogyatkozás, de hát erre nem is tudom mit mondtak már, hogy is gondoltam, hogy bárki tud bármit róla, hiszen mindenki engem lesett!
Volt egy csapat tanuló is, a végén már azért jó sokan álltak körbe, de ez engem akkor már nem is zavart, annyira fájt! A végén már kértem, könyörögtem valami másik fájdalomcsillapítóért, mert a gáz akkor már nem ért semmit, meg ugye arra próbáltam nagyon odafigyelni, hogy hogy veszem a levegőt, hogy a kicsi végig kapjon oxigént, de közbe az egyik növérke meg azt mondta, hogy tartsam bent a gázt, mert csak úgy hat, plusz nekem kellett ugye fogni a maszkot és ez így nagyon nem volt már jó a végén! Néha sikerült bealudnom két fájás között, visszagondolva fogalmam sincs hogy csináltam, de az ébredések egyre jobban megizzasztottak! Aztán csak nem akartak fájdalomcsillapítot hozni, bár az is lehet, hogy csak az én időérzékem romlott el, de azt hajtogattam, hogy miért nem akarnak segíteni, miért, miért? Aztán meg azt, hogy van e még napfogyatkozás?
Szóval kicsit kész voltam akkor már! Meg sírtam is egy kicsit, mert azt éreztem és attól féltem, hogy ha tovább fáj, annyira elfáradok, hogy nem bírok majd nyomni! Aztán egyre jobban azt éreztem, hogy nyomnom kell, mondtam is, de azt mondták, hogy még ne! Közbe megnéztek, hogy hány ujjnyira vagyok nyitva! Azt hallottam, hogy négy! Hugomat kérdeztem, aki kitartóan fogta a kezem, hogy mennyi? Négy! Mennyi? Négy! Az naaaaagyon kevésss! Addig egy rossz szó nem hagyta el a szám, de azért kétségbe estem, mert már 10 óra is elmúlt és ugye valahogy 4-ről 10-re kéne ugornia annak a számnak és már nagyon fájt és már nagyon kellett nyomnom! Na akkor hoztak valami injekció koktélt! Akkor már mindenegyes fájásnál kieresztettem a hangom, valószínűleg azt hitték, hogy nyomok közbe, mert ilyenkor mindenki csak azt mondta, hogy ne nyomjak! Nem nyomtam, így akadályoztam meg, hogy nyomjak! Azért a vége felé 2x sikerült picit rányomnom, de szerencsére nem lett belőle baj! Aztán egyre sűrűbben jöttek a fájások, szinte már nem is volt szünet kettő között! Megint mondtam, hogy nyomnom kell, megnéztek, felrakták a lábam, a kezemet rárakták egy kapaszkodóra és azt mondták, hogy innentől nincs lazsálás! Végre, ezt vártam! Persze ezt csak magamban gondoltam!
A doktornő szépen elmagyarázta, hogy mivel első baba, így csinál gátmetszést én meg csak serényen bólogattam! Hugi fogta a fejem én meg amikor fájás jött nyomtam, ahogy csak bírtam! Meg is dícsértek, azt mondták ügyes vagyok, mintha mindig is ezt csináltam volna! Aztán mondták, hogy szép haja van ennek a babának! Nem tudom pontosan, de olyan 5-6 nyomással meglett a kisfiam, aki alig akart sírni, úgy kellett ráparancsolni! Rám rakták a kis meleg, véres testet és együtt sírtam vele! Hugi is sírt, alig bírt megszólalni, de muszáj volt megjegyeznie, hogy igazam lett, tényleg napfogyatkozáskor jött a kis lurkó és ezt nyugodtan mondhatom is, hogy én megmondtam!
 11225766_838771756197274_1377266131_nNagyon boldog voltam! Elvitték a fiamat, kikérdeztek mi lesz a neve, majd hugom a kezembe nyomta a telefont, hogy értesítsem az apukát! Felvette mondtam neki, hogy megvagyunk, gyönyörű, egészséges fiad van, ő meg visszakérdezett, hogy és Anita is jól van, mondom én vagyok az! És remekül vagyok! A varrás semmi se volt, jó néha sziszentem egyet, de a nyomába se ért a vajúdásnak, ami összesen 16 óra volt! 11:10 perckor lett meg Gergő 48 centivel és 2490 grammal! Sajnos a súlya miatt még 6 napot bent kellett maradnunk, ami idő alatt majdnem be is sárgult, de gyorsan összeszedte magát és a sárgaság elkerülte!
Még hazafelé volt egy utunk a gyerekklinikára, mert le volt nőve a nyelve és ezért szopizni se tudott! Most próbálkoztam meg vele azóta és nagyon ügyesen csinálja a dolgát, bár még kell neki egy kis gyakorlás, mire beletanul! Ő életünk értelme, mindent megért az, hogy most itt lehet velünk! Imádjuk!  Mindent összevetve nekem a szülés egy felejthetetlen, gyönyörű élmény volt, persze ehhez hozzájárult az is, hogy hugom velem lehetett, illetve hogy a szülésznő és a doktornő is nagyon kedvesek, megértőek voltak! Köszönöm, hogy végigolvastad!
 Mindenkinek hasonló élményt kívánok!
Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..