Kislányom másodikos, okos és értelmes, de még így is elég nehéz megmagyarázni neki és elfogadnia, hogy most nem mászkálhatunk bárhova csak úgy szabadon, mint eddig. A tavaszi karantént is elég komolyan vettük, aminek gyakran zokogás lett a vége. Tavasszal ugye melyik gyerek ült otthon szívesen a játszótér, az állatkert és a játszóházak helyett?Fél éves babával wellnesselni? Mit ajánlotok?

Hirdetés

Nyáron nagyon jól kihasználtuk a korlátozások feloldása általi lehetőségeket. Ugyan külföldre most mi sem utaztunk, de a velencei tó csodája kárpótolt bennünket mindenért. Izgultunk a szeptemberi iskolakezdéssel kapcsolatban, de kár volt. Mi, ahogy kell, az legelső körben szedtük össze ezt a nyavalyát, így egy teljes hónapig itthon, vesztegzár alatt csücsült az egész családunk. Hurrá! Hát a gyereket ez már tényleg eléggé megviselte. Megjegyzem, mi felnőttek sem repestünk a boldogságtól. A mostani egy hetes újabb karantént, miután a suliban is felütötte a fejét a vírus, már akkora rutinrókákként fogadtuk, hogy csak na…már meg sem kottyant!

Kicsim egyik nap rám nézett, nagy kerek, csillogó kék szemeivel, és bejelentette: – anya, wellnessezzünk! Szombaton! Kissé meglepett a dolog, mégis hogyan fog majd beférni a nappalinkba egy komplett jakuzzi néhány nyugággyal és minimum egy két személyes szauna, de várakozón kérdeztem tőle: – mégis hogyan, kincsem? Nem hoztam zavarba egyetlen pillanatra sem. Lelkesen sorolta, szinte levegőt sem véve: – beülünk pancsizni a kádba (őszintén megkönnyebbültem, mégsem lesz szétbombázva a nappali a jakuzzinak hhhhuhhhh) teszünk bele fürdősót és illatosítót. Játszunk, és most nem mosunk hajat. Levágod a körmömet (uujjjééé… a gyerekem önként és dalolva vállalta be eme szörnyű megpróbáltatást! – csendes és elégedett vigyor részemről) Majd teszünk az arcunkra olyan kencét… tudooood, amilyet szoktak ilyenkor, meg uborkát a szemeinkre. Ja, meg tornázunk. Az is nagyon fontos! – tette hozzá nyomatékosan. Majd elégedetten várta a teljesen elalélt reakciómat, hogy ezt ő mégis milyen remekül kifundálta.

Hozzá kell tegyem, a teljesség kedvéért, volt miből ihletet merítenie. Ugyanis ilyenkor télen rendszeresen eljártunk wellnessezni, amikor csak tehettük. Kedvenc termál szállodánk medencéjéből ilyenkor egy teljes napig sem lehetett kirimánkodni. Ehhez képest most őszintén leesett az állam, hogy ilyen találékony és egy nyekk hang nélkül vette tudomásul, hogy marad az itthoni wellness.

Az külön dicséretes, hogy rendkívül alaposan gondolta át és alkotta meg a teljes programot, meghagyva nekem az időgazdálkodás és sorrendiség megtervezésének szabadságát.
Szombaton reggel neki is láttunk a wellnessezésnek. Tornával kezdtünk a reggeli után. A skót juhászunk lelkesen vett részt a mókában. Kiélvezi, hogy a család nagyobbik része ilyenkor teljes testközelébe kerül, a padlóra, így bátran szimatolhat, nyalogathat füleket és bújhat az ölünkbe és a hasunk alá a gyakorlatok közben.

Elég nehéz úgy egyensúlyban maradni, hogy egy jókora szőrgolyhó nyalogatja a füledet közben. A kacagásról nem is beszélve, ami külön feldobja az egészet.
Ebéd után jött az arcpakolás. Összekutyultuk a hozzávalókat: tojás sárgája, élesztő, méz és pár csepp citromlé. Felszeletelte az uborkát. Ami nem lett szép kerek, az természetesen a gyomrunkban landolt. Majd felkentem az arcpakolást: – annyaaa…pppfffúúúj, ez büdös és hideg. Nem mondtam most el neki édesanyám klasszikusát: – lányom, a szépségért szenvedni kell!

Szenvedjen, aki akar. Inkább jókat kacagtunk azon, hogy fintorgott, húzta a száját, nyafogott, hogy csorog és majd nevetve próbáltuk a szemeinken tartani az uborkakarikákat, mert állandóan le akartak szánkózni. Miután lemostuk az arcpakolást következett az illatos fürdő. Nagyon élveztük. Remekül sikerült az egész napos program. Ha nincs más és nem tudunk eljutni a kedvenc termál szállodánkba, legközelebb is itthonra varázsolunk magunknak wellness programot. Az ötlettárházunk határtalan.

Szerző : Tomori Ildikó Annamária

Hirdetés