A férfiak iránti mérhetetlen bizalmatlanságom valószínűleg gyermekkoromból eredeztethető.
Amióta az eszemet tudom apámnak mindig volt valakije, persze anyám mellett. A válás előtt
évekig csalta anyut, úgy hogy ebből senki semmit nem vett észre. Majd elváltak, apámnak új
családja lett, új feleség új gyerekek. Én már nem voltam fontos, már nem törődött velem,
betett a szekrény mélyére mint egy elhasznált cipőt.

Mindig jött a telefon, azt ígérte értem jön, de sosem jött. Az évek alatt elfogadtam , hogy apám nincs többé. Aztán szomorú fordulatot vett az életem, édesanyám egyik napról a másikra meghalt, én tíz éves voltam. Évek után apám értem jött, része lettem az új családjának. Itt sem tartott sokáig a szerelem, érdekesebb lett a szomszéd nő, a postás,a pékségben az eladó és még ki tudja ki nem. Még arra is képes volt hogy külföldre utazzon majd onnan hozta az új feleségét. Vannak emberek akik képtelenek a hűségre vagy csak borzonganak az állandóságtól. Ebben nőttem fel, kialakult bennem egy kép a férfiakról ami később gátolt abban , hogy párkapcsolatom legyen.

Minden férfiban apámat láttam és az Oscar díjas alakítását amit évekig előadott több
alkalommal,mert kettős életet élt. Azt nem lehet mondani , hogy a feleségek hibája az ,
hogy ő mindig tálat mást, hisz mindene megvolt amire csak vágyott. Biztos vagyok benne ,
hogy sok ilyen férfi és nő van aki úgy tudja ezt a fajta életet élni , hogy a külvilág csak azt
látja : ő egy tökéletes férj/feleség, apa/anya. A valóság persze teljesen más, kiábrándító és
szomorú. Az ilyen játszmák alatt tönkremennek a gyerekek és az egész család. Vajon ez
megér ennyit?

Előző cikkBevételi lehetőség pénzügyi válságban egyedülálló anyák részére!
Következő cikkLetartóztatták a nagypapát, aki kiejtette 18 hónapos unokáját egy yacht 11. emeletéről!