Egy megdöbbentő, elszomorító írást olvastam a minap, nagyon elgondolkodtatott, hiszen nekem is itt van a két kismanóm, akiért mindent megtennék.

A cikk egy édesapáról szólt, aki egy konferenciáról tért haza családjához, és belépve a gyerekszoba ajtaján, a gyermeke mellett látta feküdni feleségét, aki azért bújt a csöppség mellé, hogy az megnyugodjon.

A babák, és egyáltalán a gyermekek egyik legfontosabb támasza a szülő, annak a közelsége, ami biztonságot nyújthat még a legelkeserítőbb pillanatokban is.

Depressed Kid

Az édesapa könnyekig hatódott, mert a konferencia alatt egy árvaházban is járt, ami tele volt gyerekekkel, csecsemőkkel. Ami a legmegdöbbentőbb volt számára, hogy azok a babák, akik ott éltek, egyáltalán nem sírtak. Mivel nem értette, miért nem teszik, megkérdezte a gondozónőjüket, miért van ez.

A nővér azt mondta neki, hogy ha idekerülnek a gyerekek, egy hétig folyamatosan sírnak, éjjel-nappal, csak akkor hagyják abba, ha már kimerülésükben elalszanak. De ez az állapot nem állandó, mert ha tudatosul bennük, hogy már nincs, aki vigaszt nyújtson, és nem fognak hozzájuk bújni, nem lesz, ki megnyugtassa őket, akkor abbahagyják a sírást, beletörődnek. Nem fog hallatszani más, csak a hűtőgép monoton zaja, a gyerekek fáradt, kimerült és elkeseredett sóhaja.

Annyi gyermek kerül árvaházba, hogy az ott dolgozóknak nincs mindegyikükre annyi idejük, hogy megnyugtassák, akárhányszor rosszul érzik magukat. Így csak sírnak…aztán meg már nem sírnak soha többé. A szüleik űrt hagytak maguk után, amit egy árvaházi nővér soha nem fog tudni betölteni.

Az apa a történtek után, hazaérve családjához, látva azt, mennyire megnyugtató gyermekének az anyja közelsége, megfogadta azt, hogy soha többé nem fogja őket magukra hagyni. Mindig ott lesz mellettük, akkor is, ha valami fontos döntésben kell támaszt nyújtani, és akkor is, ha egy nap rosszul sikerült.

forrás: mindenegybenblog

Előző cikkBurokban születni – csoda, vagy balszerencse? Videóval
Következő cikkRégi hasznos tippek amit minden édesanya ismert