Az 5. terhességi héten a kismama – ha már tudja, hogy az – akkor valószínűleg túl van az első megdöbbenésen, túláradó örömön és sokkhatáson is. Ezek az érzések amúgy is mostantól felerősödve és szinte percenként változva fognak megjelenni (a környezetünk nagy örömére :-).

Ekkor elindul a szédületes keresés – kutatás minden egyes információ után ami fellelhető, akár könyvben, akár az interneten, akár már babás barátnők meséiből. Sajnos ilyenkor szinte öt perc alatt a kismama kap hideget és meleget (és nem csak a hőhullámok miatt). Végignéz egy rakás könyvet, persze az első a saját jelenlegi állapota lesz, amit elolvas. Valljuk azonban be, itt a legelején még semmi érdekeset nem írnak. Rólunk legalább is, hisz a csodás dolgok bennünk zajlanak. Még nincs pocak, nincs kívánósság, nincs émelygés (persze egyénfüggő, de itt még ezt nem írják). Aztán ha elolvastuk, hogy épp mekkora a babánk, a méretét besaccoltuk a két ujjunkkal (mert biztos, hogy megtettük), azután továbblapozunk és…. Eljutunk a meredek dolgokig amikre nem vagyunk még felkészülve. Meghallgatjuk az összes ismerős szörnyű kínjait a szülésről, amit máskor nevetve és a világ legszebb dolgának állít be nekünk, mivel most már pocaklakónk van természetesen egy halál közeli élményként vázolja.

Megtaláljuk az összes oldalt és könyvet amiben pusztán véletlenül, de mindig a veszélyek, a beteg kisbabák és egyéb tragédiák kerülnek a szemünk elé.
Persze ezeket is el lehet – talán kell is – olvasni, de nem akkor, amikor még szinte elképzelni sem tudjuk, hogy várandósok vagyunk immáron egy hete.

Az 5. terhességi hét! A kezdet!

Ez a hét semmiben nem különbözik az előzőtől, talán annyiban, mivel tudtam, hogy babám ott van a pocakban, végre kiválasztott engem a várva várt csoda, talán fejben is kezdtem már felfogni a dolgot. Ezért már érzékeltem is (lehet, ha csak egy héttel később tudom meg a Drágám jövetelét, ezen a héten még nem lettek volna panaszaim, de hát az agy egy csodás gépezet). 

Édesanyámat felhívtam, hogy közöljem vele a jó hírt. Mondtam neki „Szia Nagymama”. Persze nem esett le neki a tantusz, ráadásul épp egy sütés közepén volt, úgyhogy nem szokta, de most mondta, hogy várjak majd visszahív, mert most minden épp odaég a konyhában. Természetesen én nem hagyhattam annyiban, hisz el kellett mondjam, kezemben a teszttel újra csörögtem, majd ismét lenagymamáztam, de ekkor már sírtam. Hát ez hatott. Azt hiszem az egész hétvégi ebéd odalett. 🙂 

A családom kiugrott a bőréből. Tudták, mennyire vágyom a babámra, hogy évek óta mindhiába küzdök érte. Már lelket önteni sem nagyon tudtak belém, mikor az orvosaim csak azt szajkózták, hogy esélyem sincs. 

Az első jelek amiket észleltem magamon az a hányinger volt. Sosem hánytam szerencsére – bár anyukámtól végighallgattam :-), hogy ő bezzeg velem, hááá minden percben egy szimpatikus bokrot keresett – és a hányinger is csak rövid ideig tartott. 

A medencém már a fogantatás előtt furcsa mód kiszélesedett, mintha a szervezetem érezte volna, hogy 1-2 hónap és beköltözik a lakó. Ezt a jelenséget a mai napig nem tudom megmagyarázni. Azonban most annyira szétcsúsztak a csontjaim, hogy egy ruhám sem jött már most rám. Nyár lévén minden hajnalban egy tortúra volt kiválasztani azt a szoknyát amit még talán át tudok gyűrni a medencecsontomon. 

A hét vége felé csináltam még pár tesztet. Már csak úgy a magam örömére. Annyi negatívot láttam, most pedig nem tudtam betelni vele.( Így visszagondolva egy szép emlék lett, ha a kezembe akad a teszt ránézek a Fiamra és eszembe jut, hogy ez volt az első üzenete nekem, hogy jön.) Persze le is fényképeztem. 

Ez azonban csak a jó része volt ennek a hétnek, mert elindult a hangulatingadozás is. Bár a férfiak szerint ez nálunk nem csak a terhességnél jellemző, hát megnyugtatásképp ilyenkor még sokkal rosszabb. Állandóan mindenen sírtam, úgy éreztem senki nem szeret és igényeltem a szeretetet. Leginkább azonban jó volt egyedül, nem akartam senkit magam köré, persze ha egyedül voltam, akkor jött, hogy senki nem szeret……. És ez így egy ördögi kör nemde?

Előző cikkElső terhességi hetek! A csoda születése!
Következő cikk6. terhességi hét! A nagy pillanat!