MEGOSZTÁS

Nagyon vártam már ezt a napot. Tudtam, hogy ma végre beszélhetek a babámmal, bár szkeptikus is voltam kicsit.

Hirdetés

Miután sikerült lazítani és egy meditációs állapotba kerülni (ez igazából annyit tesz, hogy az analízist vezető személy – aki pszichológus – egy rövid szöveget mond, ezalatt fekszem és próbálom kizárni a külvilágot), ezután elképzeltem, hogy a babámhoz megyek odabent. Kerestem a méhemet. Ez minden embernél más és más élményt nyújt. Azonban ezek a gondolati síkon történt dolgok kivetülnek az érzelmekre, ezeket a baba is érzi. Ez oda vissza igaz.

Mivel én otthon már ezt gyakoroltam, mert a folyamatról sokat olvastam, ezért ez könnyen ment. Azonban éreztem, hogy nem tudok bejutni a Picimhez. Gondolatban elmondtam, hogy az a sok kín amit átélt (mármint a méhem) az szükséges volt. A műtétek, a fájdalom, mindez azért volt, hogy most ott lehessen a Babám. Akire tulajdonképpen ő vigyáz kilenc hónapig.

Lehet sokan ezen legyintenek majd és mosolyognak, azonban ezzel kapcsolatban már számos kísérlet történt. És sok-sok könyvet is írtak. Minden betegség vissza vezethető lelki okokra. Ha azokat rendezzük, akkor a szervezet saját magát fogja gyógyítani. Ezért van az, ha valamit sokszor mondunk, az be is következik. (Biztos volt már, hogy reggel felkeltél és mondtad, hogy na ma fájni fog a fejem, jó párszor eszedbe is jutott, majd estére meg is jött a várva várt fájdalom). Igaz ez most egy nagyon kis példa, ami itt történik az már egy komolyabb és magasabb szint.

Azoknak, akik nem hiszik, azoknak javaslom, hogy olvassák majd végig a bejegyzéseket. A környezetemben szinte mindenki butaságnak tartotta. Aztán meglátták a fiam a születés után és pont olyan ahogyan odabent már láttam, mondta. (El lehet képzelni milyen lesz a babád, hisz valljuk be minden anyuka úgy áll hozzá, majd az én gyermekem, az nyugis lesz nem fog sírni stb.) Én mindezt úgy tudtam, hogy a Babámon láttam a kapcsolatok alatt. Ez nekem egy fajta bizonyíték volt. Hisz elképzelhetem én bármilyennek a gyermekem, nem biztos, hogy azt kapom. Itt viszont „elképzeltem” valamit, láttam, beszéltünk és azt kaptam, amit a következő hónapok alatt a babámtól megismertem.

Visszatérve úgy éreztem ott, hogy sikerült a méhemet „meggyőzni”, hogy engedjen oda a Babámhoz. Ekkor azonban nem tudtam hol tudok bejutni. Hisz kívülről láttam a méhemet. Mikor otthon gyakoroltam ez könnyen ment, itt azonban féltem egy kis rést nyitni rajta, hisz akkor a magzatvíz kifolyik. Persze mindez gondolati síkon működik, tehát megkaptam a választ, hogy ez lehetetlen és kérjem meg a Picim, hogy segítsen nekem.

Ekkor egy pici lyukat láttam a méhemen, azonban ahhoz kicsi volt, hogy bejussak. Ekkor viszont megláttam a Babám. Ott volt a túl oldalon. Majd kidugta a kis kezét nekem a lyukon. Megsimogattam, puszilgattam, igyekeztem minél több szeretet sugározni felé. Majd egy olyan gondolat villant fel előttem, hogy szeretném kivenni. Megnyugtattak, hogy nem lesz baj, ha a baba is szeretné, akkor lehet. A Picimen éreztem, hogy szeretné.

Eddig a pontig, rettenetesen rugdosott a babám a pocakban. Amint kivettem és ölben tartottam, mintha elvágták volna. Én ringattam, ő pedig a pocakban tényleg nyugodt lett.

Egy kérdés villant fel bennem, hogy a babám nem tudja szeretjük-e. Sok stressz ért ekkoriban. Persze igyekeztem megnyugtatni. Ő az én életem, annyira várom már, hogy szinte fáj. Erre vártam évek óta, hogy végre itt legyen. Amennyire tudtam megnyugtattam, hogy szeretjük. Miközben az ölemben tartottam kék felhő kezdett el a babám körül kialakulni. Mintha kék vattában lett volna a baba. Ekkor tudtam, hogy azt üzeni nekem, hogy kisfiú.

Majd elbúcsúztam tőle. Mondtam legközelebb is jövök. Én már mindig vele leszek.

Ezután még beszélgettünk az analízist vezetővel. Mondta, higgyem el ezek nem az én gondolataim, majd később természetes lesz, hogy ezek a babától jönnek.

Én szkeptikus voltam még mindig, pedig hiszek nagyon sok mindenben. Azonban másnap mikor mentünk az UH-ra kiderült, hogy a Kisfiam tényleg üzent nekem, mert ott volt az a bizonyos fütyi a képen (ezt már leírtam a fiú vagy lány bejegyzésben).

Ez egy csodálatos ismerkedés kezdete volt. Ami során a babámat teljesen megismertem és ő is a kinti világot, így előnnyel indult az életben, mert születése után nem kellett ismerkednie, mert tudta kik vannak körülötte, hol él, milyenek a tárgyak stb. (ez rögtön a szüléskor bebizonyosodott és bizonyosodik azóta is). Azonban csak szép sorjában, végig megyek az egész ismerkedésen.

 

Ha érdekel a téma, olvasd el ezeket a cikkeket is:

Kapcsolatanalízis

Anya-magzat kapcsolatfejlesztő program I.

Anya-magzat kapcsolatfejlesztő program II.

Beszélgessünk

Az első beszélgetés a Picimmel (kapcsolatanalízis, 1. rész)

Ismerkedés a Babámmal, a nagy szeretet (kapcsolatanalízis 2-3.)

Kérdezz , felelek (kapcsolatanalízis, 4-5.)

A mi családunk (kapcsolatanalízis 6-7.)

Nevek, gépek, cicák (kapcsolatanalízis, 8-9.)

Szeretlek, Anya (kapcsolatanalízis 10-11.)

Színek és kockák (kapcsolatanalízis, 12.)

Játsszunk, játsszunk valamit… (kapcsolatanalízis, 13.)

Beszélgetés az UH-ról (kapcsolatanalízis, 14.)

Fáradtság és fejlődés (kapcsolatanalízis (15.)

A furcsa mese és hidd el szeretünk (kapcsolatanalízis 16.)

Nevet választunk: Bálint Péter (kapcsolatanalízis, 17.)

Puszihegyek és az önállóság kezdete (kapcsolatanalízis, 18.)

Zavarba ejtő, okos kérdések (kapcsolatanalízis, 19.)

Földön, vízen, levegőben (kapcsolatanalízis, 20.)

Produkciók, dícséretek és szívhang vizsgálat (kapcsolatanalízis, 21.)

Utolsó óra a szokott időben és helyen (kapcsolatanalízis, 22.)

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..