Főleg első babás anyukáknál vehető észre a bizonytalanság már a terhesség alatt is. Mozog e eleget a baba, megfelelőek e a méretei a korához képest.. Ilyenkor sokunk az interneten kezdünk böngészni, más anyukáktól kérdezünk, ahelyett hogy felhívnának orvosunk vagy védőnőnket hogy megfelelő választ kapjunk. Sok kismama szereti rémisztgetni egymást… Aztán eljön a várva várt nap, megszületik életünk szerelme, és már a kórházban a csecsemős nővérek, vagy épp a több gyermekes szobatársunk próbálnak kioktatni, hogy mit és hogy kell csinálni egy újszülöttel. Ezt néha elég bántó, lekezelő stílusban adják elő, ami egy első babás anyukának nem valami jó érzés….

Hirdetés

Aztán haza jövünk a picivel, és itthon sincs másképp…. Jön a védőnő, háziorvos, szülők, nagyszülők és elkezdik az anyukát bombázni a,, jobbnál jobb” ötletekkel! Ne így fogd, ne etesd annyit, ne csak ennyit adj neki, adj neki cumit, ne adj neki cumit, ne így fürdesd, a köldökét ne így kezeld, stb…… És még sorolhatnánk a számukra hasznos tippeket, amik egy Anyukát teljesen összezavarnak! Pedig csak segíteni akarnak…. Persze,Ők azt hiszik. Ez sajnos nem segítség, hanem bizonytalanná teszik az anyukát!

Minden újdonsült anyukának azt kell tennie a babával amit ő jónak lát, és jónak érez! Bennünk van az anyai ösztön, a gondoskodás, tudni fogjuk mikor mi kell a csöppségnek! Persze egy két dolgot megjegyezhetünk, de ne akarjunk mindent betartani, a babák sem a,, nagykönyv”szerint működnek, és nincs két egyforma baba! Hallgassunk saját magunkra, tapasztaljuk ki mi a jó nekünk és babánknak!

Hirdetés