moncsicsiNosztalgiázni mindig jó dolog. Főleg akkor, ha mi is részesei voltunk az adott időszaknak- és persze még emlékszünk is rá.

Hirdetés

Hazánkban a 80-as években –hiába enyhült már az elszigeteltségünk – mégis a vasfüggöny leomlása előtt voltunk. A boltokban nem volt akkora választék mint ma- sőt. Külföldre még mindig nehezen, vagy szinte sehogy sem lehetett kijutni – főleg az évtized elején.

Bár a jó oldala, hogy a gyerekek nem tudták „überelni” a másikat. Nem kellett elbújni, ha épp nem olyan divatos volt a ruha rajtad- hisz mindenkin ilyen volt. Az, hogy a boltokban csak azt a néhány játékot és alap ruhát lehetett kapni elejét vette a gyerekek közti rivalizálásnak.

Igaz az iskolában még volt köpeny. De alatta is ugyanolyan ruha volt rajtunk. Emlékszünk tán a „jópofa” csősapkákra. A legjobb szórakozás volt a szünetekben, hogy a hátsó bojtnál fogva letéptük egymás fejéről.

80-as évek

Gyerekként szép idők voltak. Az iskolás táborok, papírgyűjtés, akadályversenyek ideje- amikor egy tortáért, vagy csak magáért a játékért versenyeztünk (ma már egy kisebb számítástechnikai szett sem biztos, hogy ösztönző a gyerekek számára). Vagy egyszerűen csak a célban megkaptuk a jól megérdemelt zsíros kenyeret a teával.

Talán ezen különbségek miatt is akkor a generációs szakadék már a mi gyermekeink és köztünk.

A mi gyerkőceink már számítógéppel születnek, a születési számuk mellé lassan IP cím és facbook bejelentkezés is tartozik. A tv már lapos, a telefont simizni kell.

Most már mi vagyunk abban a korban, hogy „Bezzeg az én időmben”.

Ha elmeséljük, hogy nálunk még nem volt vonalas telefon sem – főleg vidéken – nemhogy mobil. Hogy hétfőnként nem volt – az amúgy fekete fehér tévénkben – adás. Nyáron pedig délutánonként szintén adásszünet volt. Bár ez nem okozott gondot, hisz az amúgy is csak 2 csatornán nem volt sok minden, amit nézni lehet.

Azonban előfordulhat, hogy ha most meghalljuk a tv maci zenéjét összeugrik a gyomrunk- hisz itt az ideje a lefekvésnek.

Ma már egy 3 éves gyerek is több polcnyi csokit talál a boltokban. A furcsa az, hogy nekik ez természetes. Nem lepi meg őket ez a bőség. Bezzeg mikor mi láttunk először – valószínűleg Ausztriában – ilyen nagy áruházat, és a töménytelen Milka csokit, azt sem tudtuk hova kapjuk a fejünket.

De talán ez így volt jó. Hisz a mi gyerekeinknek ezt el tudjuk mesélni. Igaz ez már a múlt évezred. És bár csak 30 évvel ezelőtt volt mégis olyan, mintha több száz év választana el minket a mai kicsik korától.

 

80-as évek 2-tile

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .