A szülés után az anyuka néhány hónapig még szokatlanul, félve áll az újszülött előtt. Fél a rászakadó felelősségtől, fél a véleményektől, próbál megfelelni mindenkinek, családnak, férjnek, és nem utolsó sorban a gyereknek. Nemcsak az Ő élete bolydul meg nem is kicsit, de az egész ház, az egész háztartás a feje tetejére áll.

Hirdetés

A baby blues tulajdonképpen a szülés utáni depresszió elnevezése, azonban ennek fokozatai vannak.

Már a kórház küszöbét átlépve érezted biztosan, hogy valami megszakad, valami véget ért. Már többet nem leszel terhes az első gyerekeddel, többet nem fogod megszülni azt a gyerkőcöt, aki most az öledben van, és még egyszer nem fogsz vele közvetlenül a születése után 3-4 napot a kórházban tölteni, ezt az elmúlt néhány napot visszapörgetni lehetetlen, de egész életedben emlékezni fogsz rá. És ott állsz a küszöbön, várod az autót, ami hazavisz végre oda, ami mostantól egyel több emberkének lesz az otthona. A kórház biztonsága után hazatérni az egyedüllétbe nem kis feladat. Otthon nincs ott a csecsemős nővér, aki mindenben segít, és a kisujjában van az egész babagondozás. Otthon már mindent Neked kell csinálni! Jó esetben eljön a friss nagymama és néhány napig segít, de az sem tart örökké… sajnos!

Az sem csoda, hogy a segítség nélküli az első napok még botladozva telnek. Szokatlan a pelenkázás, szokatlan a fürdetés, a szoptatásnak még ki kell találni a megfelelő pozíciót, hogy mindenkinek a legkényelmesebb legyen. Valahogy most már minden annyira végleges, megmásíthatatlan, visszavonhatatlan, és felforgatódik az egész, jól megszokott életed. Lefekvés után álmodban még néha nem is létezik a csöppség, néha pedig annyira valóságos, hogy megijedsz tőle, és még ott, akkor, abban a nem létező világban sem tudsz mit kezdeni az érzéseiddel.

Baby blues - avagy a szülés utáni depresszióHiába van ott az az édes, kicsi gyönyörűség. Hiába a mosolya, a csodaszép szeme, az édes alvása, a Te lelkedre ráült egy súly, egy állandó aggodalom, egy nyugtalanság, egy “felelős vagy a rózsádért” érzés.

Sokaknak napokig sírós a hangulata mindaddig, amíg ezt a helyzetet belülről nem sikerül feldolgozni. Olyan is van, akinek nem csak a hangulata sírós, de bizony lépten-nyomon el is pityeredik. A külvilág persze mindezt értetlenül fogadja, mert úgy tűnik, hogy ok nélkül történik mindez, és nem látják az Édesanya lelkét, aki az iszonyatos fáradtsága ellenére is igyekszik a legjobb anyuka lenni, és biztos benne, hogy a szomszéd sokkal ügyesebb, mint ő, és a vidám esemény ellenére is mélyen megbántja minden kritika, ami a külvilág felől érkezik, és akaratlanul is könny szökik a szemébe egy-egy bíráló megjegyzés hallatán. Úgy érzi, hogy mindenki többet vár tőle, mint ami az erejéből telik.

Az első hetekben a hormonrendszered próbálja megtalálni a helyét. Ne csodálkozz, ha sírósabb vagy, türelmetlenebb stb. Ne gondolj rögtön arra, hogy baj van veled. Ez is természetes.

Íme a baby blues néhány jellemző tünete egy Anyuka írás alapján: 

Igen, néha utálom a gyerekem, mert sír. És naponta legalább egyszer én is sírógörcsöt kapok. 

Órákig barangoltam a gyerekkel az utcán, állítom megjártam az El Caminot Budapesten. De a családtagok csak legyintettek, biztos csak elfáradt. Így kénytelen voltam egymagam kikecmeregni a szülési utáni depresszióból. 

A hűtőbe raktam a kenyeret, a mosógépbe a szemetet és így tovább. És az orvos erre csak annyit mondott, szedjem össze magam, mert a szoptatás miatt nem írhat fel gyógyszert. 

Én álladóan bepánikoltam, hogy valahonnan halálhírt kapok. Vagy azon rettegtem, hogy a baba nem ébred fel a délutáni alvásból. 

Baby blues - avagy a szülés utáni depresszió

Sokan osztják azt a véleményt, hogy ez csak nyafogás. Ők annyira elfoglaltak voltak a babával, hogy nem volt idejük ilyenen aggódni.

Az első pár napi rettegés után már szinte magától megy minden. Új rutinok épülnek be lassan a már megszokott életbe, lassan hozzászokik az anyuka a megnövekedett feladatmennyiséghez, megtanul nem aludni vagy újra nem aludni, és lassan rájön, hogy a pelenkázás, szoptatás, fürdetés, öltöztetés, nem is olyan bonyolult feladat.

Még néhány nap elteltével már az sem fogja érdekelni, hogy a szomszéd asszony hogyan pelenkáz, főz, takarít, szoptat, vásárol – természetesen mindezt egyszerre, és mellette tökéletesen néz ki -, mert a napi teendők lefoglalják minden gondolatát, és ez az egész Baby blues eltűnik magától.

Baby blues - avagy a szülés utáni depresszióAzonban, ha ilyet tapasztalsz magadon, ne pánikolj be. Ez akár az első napokban még természetes is lehet. Nem tudod hol áll a fejed, nincs erőd, hisz most estél át egy „sokkhatáson”, ami hiába életünk legszebb pillanat, akkor is sokk (a szülés). A babára készülni nem lehet. Hiába képzelted ez ezerszer, milyen az élet vele, ebbe bele kell rázódnod.

Ne félj segítséget kérni!

Ha azonban rosszabbodik az állapotod és úgy érzed ebből nincs kiút, kérd szakember segítségét.

Ha pedig a környezetedben van hasonló, ne söpörd le magadról. Egy Anya ilyet nem csinál ok nélkül. Sokszor már azért „gyűlölik” magukat, mert ilyenek. Holott ez betegség. Segítség, türelem és odafigyelés kell.

Hirdetés

1 hozzászólás

  1. Nálunk apus volt szülés után depis… én tök jól voltam… fáradt, boldog, és nagyon fáradt, de boldog. Pedig gyászoltam is, mert anyám állapotosságom előtt ment el, a baba pedig csak napokkal az ő születésnapja előtt született meg. Voltak nehéz pillanatok, de nem viselt meg annyira, hogy orvosra kellett volna gondolnom. Apusnak sok minden összejött, sok változás volt az életében a baba mellett is, de ő is túllendült ezen (is).

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..