Egy szeptemberi reggelen találkoztunk először, egy teremben ültünk, volt aki izgatottan és volt aki megszeppenve! Nem ismertük egymást, senkik voltunk egymásnak! 

Hirdetés

De bajtársak lettünk! A napok és az évek szoros köteléket fonták közénk, nem csak egy sima osztály voltunk, mi baratok voltunk. Szövődtek életre szóló barátságok és talán néha szerelmek is. Nem volt állandó a rajongás egymás iránt, de idővel minden nézeteltérés rendeződött! 

Nem minden emlékem éles, és nem jut eszembe nagyon sok minden, de arra szín tisztán emlékszem, hogy imádtalak Titeket. Szerettem a túlélő táborokat, amiket azt hiszem évről évre valóban túl éltünk, de imádtuk minden percèt! Cinkosai voltunk egymásnak, működött közöttünk a betyár becsület. Emlékszem az arcotokra és a hangotokra is, és azt sem felejtem el amit akkor éreztem amikor veletek voltam. 

Az 56′-os ünnepélyeket sem felejtem el nektek, ahol engem a ruszkit akartatok megbüntetni, csak hogy előbb legyen cigiszünet! 

Sokat köszönhetünk annak is, hogy jó osztály főnököt kaptunk, sőt azt hiszem a legjobbat! Akkor még nagyon sok mindent nem értettem, de most már tudom, hogy hatalmas szerepe volt abban, hogy olyan ember lettem amilyen, és azt hiszem ezzel többen is vannak így!  Zűrös helyről jöttem, nem voltam könnyű eset, de ő anyám helyett anyám volt. Ha kellett szigorú volt ha kellett akkor gyengéd! Jó embereket kaptam magam mellé, mindannyiuktól tanultam valamit, mindannyian tettek hozzá valamit az életemhez. 

Voltak akiket időközben elvesztettünk, de sosem felejtjük el őket, nem mindenki ment végig az úton, voltak akiket másféle sodort az élet. Hiába alakultak így a dolgok, sosem felejtettük el egymást. 

Rendészeti gimnázium volt a miénk, de nem voltunk szabálykövetők, mindig kilógtunk a sorból, de szerintem nem velünk volt a baj hanem a sorral. 

Az első találkozásunk óta eltelt 16 év, kamaszokból felnőtt emberek lettünk, egytől egyig jó emberek, akik sikeresek a munkájukban, kiváló anyák és apák lettek. Viszont a mai napig él bennünk az a 14 éves kamasz aki azon a szeptemberi napon belépett az iskola kapun.

A világon súlyos járvány tombol , mindenhol problémákat okoz!

Viszont minket ez a járvány hozott újra össze , most van időnk , nem kell szaladni.

Bár a szél ezer felé sodort minket , még is ebben a helyzetben újra egy csapatot alkotunk! Érdekel minket mi van a másikkal , aggódunk egymásért. Az utolsó találkozás óta eltelt 12 év, nem beszéltünk minden nap, sőt van akivel évek óta sem, mégis a bajban újra egymásra találunk, mert az igaz barátságokat nem a naponta egymással eltöltött idő határozza meg , hanem az , hogy ki  nyújtja feléd a kezét a bajban! Mi újra látni szeretnénk egymást ,és onnan folytatni ahol 2008-ban abbahagytuk. Barátok vagyunk 16 éve , ezen nem változtat sem idő sem tér, mert mindegy ki hol él és mennyi idő telt el az utolsó találkozás óta , bizonyos idő múlva újra visszatalálunk egymáshoz.

Hirdetés