újszülött Bálint

Bálint születése! Azt hittem meghalok!Azt hiszem léteznek csodák. Életünk legnagyobb csodája a gyermek. Ők piciként sok olyan dolgot tudnak még amit mi már nem tudunk. Sokszor hallhatunk történetet is anyukáktól, hogy a kisgyermeke képzeletbeli baráttal játszott, vagy oda hívta játszani közéjük a „bácsit”, aki az ajtóban állt, mikor megkérdezték, hogy néz ki a gyermek leírta az egyik általa nem ismerhetett régen elhunyt családtagot. Persze mindenkinek saját döntése, hogy ezt butaságnak tartja-e vagy sem. Napjainkban azért talán már több ember húzódik a „hiszek benne” oldalra. Egyre többet olvashatunk erről (majd itt is :-)) és végre nem csak az ősrégi elporosodott könyvekre támaszkodunk, amikben a leírtakról az évtizedek során már jórészt kiderült, hogy badarság. Hanem ténylegesen odafigyelünk gyermekünk lelki életére is, nem úgy ahogy a nagykönyvben meg van írva, hanem úgy ahogy a kicsi szeretné. Hisz ők mindent közölnek velünk mindig a maguk módján, csak figyelni kell rájuk. 

Nekem szörnyű nagy erő kellett a szülés utáni órákban. Az orvosok is csak csóválták a fejüket fölöttem, miközben rengeteg vért vesztettem. Mindez a hosszú vajúdás, emiatt a méh elfáradása és persze a betegségem miatt történt. Én semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy éveket vártam, szenvedtem ezért a pillanatért, most pedig itt halok meg úgy, hogy még nem is láttam a fiam. Nem éreztem az illatát és nem mondhattam el neki, mennyire szeretem. A sokk és a vérveszteség miatt remegtem, amit nem tudtam leküzdeni. A nővérkék mondták ehhez még hozzájön az is, hogy a műtőben meztelenül voltam és ott biz hideg van. Minél jobban elképedtek az orvosok rajtam én annál jobban remegtem. Infúzióra kötöttek, ahol hol a folyadék, hol pedig gyógyszer folyt, ami összehúzza a méhemet, hátha ezzel elállítják az erős vérzést. Sajnos nem csökkent a mennyiség, sőt… Ezért még egy infúziót akartam rám rakni, de a remegésem miatt, miután 10 helyen lilára szúrtak már én kértem, hogy inkább hagyjuk, és elnézést, de nem tudom leállítani a kézremegésem hiába is szeretném.

Bálint születése! Azt hittem meghalok!Majd erőt vettem magamon. Régóta tanulom és gyakorlom is az univerzális és humán energia jógát. Gondoltam nem csak a családomon kísérletezem, hanem most élesben magamon is. Sajnos az energia átadás nem ment, mert nem tudtam koncentrálni. Ezért kértem távsegítséget telefonon. (A barátnőmnek kb. 15 perc alatt bepötyögtem egy sms-t, aki mozgósított mindent.)

Majd igyekeztem meditálni. Próbáltam elképzelni, hogy nincs semmi baj. Sajnos nehezen ment, mert a könnyeimmel küzdöttem, hogy mi lesz a babámmal, ha itt maradok az asztalon, illetve már az ágyon. Nem is hittem, hogy sikerülhet. Az utóbbi években hiába bizonyítottam, hogy a léleknek teremtő ereje van, most minden hitem elszállt. Miután a 4. zacskó méhösszehúzó is lefolyt és még mindig nem változott semmi csak negatív irányban, akkor jött az orvos, hogy kapok fél órát, ha nem megy akkor vissza a műtőbe és vért is kell kapjak, mert ez tarthatatlan. Majd alaposan belekönyökölt a hasamba ismét és én láttam ahogy deréktól lefelé már a sokadik kicserélt lepedő hogyan válik teljesen vérvörössé.

Igyekeztem csak arra koncentrálni, hogy nem látom a vért. Elképzeltem, hogy lenézek és hófehér a takaróm, a lepedő. Sehol egy csepp vér sem. Majd meghallottam magam mellett teljesen tisztán és hangosan azt, hogy higgyél. Mintha valaki a fülem mellett mondta volna jó hangosan. Megfordultam, de mellettem csak az infúziós állvány állt, melyen a fellógatott tasakok mozogtak mintha szél fújna. Meglepődtem. Tudtam, hogy nem képzeltem, hisz ébren voltam. Ekkor még egyedül az őrzőben, mert aznap én voltam a második császáros. Azonban a mellettem fekvő ágyon édesdeden aludt a fáradságtól kimerült ifjú anyuka.

Bálint születése! Azt hittem meghalok!Képzelődni nem szoktam, műtétem is volt már korábban amitől szintén féltem, tehát nem a sokk miatt történt. A lényeg azonban, hogy teljesen megnyugodtam, tudtam, hogy minden rendben lesz. Most már sikerült koncentrálnom is.

Mikor 20 perc után visszajött az orvos csoport, hogy újra teszteljék a hasam, már csak „rendesen”, mint ahogy szülés után kell jött belőlem a vér. Mondták nem igazán értik, hisz a méhösszehúzónak már rég hatnia kellett volna és nekem nem használt. Tudomásul vették, hogy nem kell újra műteni, engem megnyugtattak.

Végre megnyugodhattam. A nap folytatását az első órák bejegyzésben olvashatod/olvashattad el.

Bálint születése

Az első órák (születéstörténet)

Előző cikkElekes Tímea Izabella: Öröm
Következő cikkSzülés után a kórházban

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .