Egy éve már, hogy megszületett Beni, és most mégis olyan mintha tényleg csak tegnap lett volna!

Hirdetés

Csendes Barbara

 

Egy éve, vagyis 2013. 05 .24-én reggel tudtam, hogy nem lesz egyszerű ez a nap (pár nappal előtte valami rettenetes érzés gyötört lelkileg, mint aki megérzi a bajt), a párom ment délután 3-kor dolgozni Kecskemétre és én úgy köszöntem el tőle még viccesen “Kecskeméten találkozunk!”. Ezután még pihentem egy órát, gyenge voltam, éreztem, valami nem jó, na de nem az a tipikus tünet volt “mint ahogyan annak meg kellene írva lennie”, nem folyt a magzatvíz, semmi jósló fájás. Mértem a vérnyomásomat, mivel már 2 hete vizesedtem és az orvos mondta, ha 140/90 akkor hívjam, és hát akkor 162/100 és hát semmi különösebb ok nem volt rá.
Felhívtam, hogy nem vagyok valami túl jól és beküldött a szülőszobába, hogy megnézzék minden rendben van-e. 8 körül be is értünk anyuval, addigra nagy felhasi fájdalmaim voltak és 180/110-es vérnyomás és fehérjevizelet.
Próbálták levinni a vérnyomást, hogy a tüdőérlelőnek legyen ideje hatni, és mondták, hogy HELLP gyanús vagyok (gőzöm se volt, hogy az meg mi! csak arra asszociáltam, hogy help vagyis segítség kell), közben anyum elment a páromért a munkahelyre és mire a kórházhoz értek mondták, nyugodtan menjenek haza itt úgyse lesz semmi az éjjel. Csak az volt a baj, hogy az én állapotom romlott, vérnyomásom az egekbe és hánytam, akkor közölték “behívjuk az orvosát mert megy a műtőbe most”.

Hajnal 3-kor a műtőben beszélt hozzám az orvosom és mondta, hogy igaz, hogy még csak ma lett 34 hetes, de ki kell vennünk a babát, mert mindkettőnk élete a tét.  Altattak. Mikor már túl vagyunk mindenen és észhez térek a szobába ott volt a párom és anyukám és közölték a baba gyönyörű. Lélegeztetőre került és a koraszülött osztályon van. Nem volt velem semmi gond délután 3-ig, akkor megint kezdtem rosszul lenni, hányni. És átvittek HELLP-szindrómával az intenzív osztályra. És még arra emlékszem, hogy a méteres csövet az erembe dugják és utána………………………………………………………………. remélem aludtam.

Másnap se voltam túl jól,  plazmacserét rendeltek el 10 egységnyit és hát az az orvos aki ezt csinálta világosított fel, hogy ez a betegség mi is és miért vagyok itt. Utána 3 egység vért kaptam. Természetesen a gép mindig csipogott a vérnyomásom miatt. Két olyan eset volt amikor a pulzusom 180 körül volt (na azt senkinek se kívánom). Kellett még egy plazmacsere 8 egységgel, iszonyatosan fájt a hátam már az intenzíven. 4 rettenetes napot töltöttem ott (bár az ápolók és az orvosok aranyosak voltak, de nagyon sok folt van amire máig nem emlékszem..)

Benimet csak ezután láthattam 4 nap után, de erőt adtam neki és az első találkozásunk után már ki is került az inkubátorból. 3 és fél hetet voltunk bent. Hálával tartozom a kecskeméti kórház dolgozóinak, hogy mind a ketten egészségesen hazamehettünk!!!!
Szerencsére nyoma sincs a koraszülöttségnek, 2014. 05. 25-én 1 éves és bizony ha akar akkor lépked 3-4 métert egyedül is.

Köszönöm Benett, hogy vagy nekem!!!

Bocsánat, kicsit hosszú lett, de ki kellett írni magamból.

 

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .