MEGOSZTÁS

Az az elképzelés, hogy születésünk előtt megtervezzük az egész életünket, elég hihetetlennek tűnik, különösen akkor, ha életünk fájdalmas momentumaira gondolunk. Ez az esemény minél megrázóbb, annál nehezebben fogadjuk el, hogy azt magunk szőttük bele az életünkbe.

Hirdetés

Bátor lelkek! Élettervek leszületés előtt!

A születésünk előtt életünket messzemenően és részletesen eltervezzük. Kiválasztjuk szüleinket, természetesen ők is minket. Meghatározzuk, hogy mikor és hol öltsünk testet, milyen iskolákat végezzünk, milyen otthonokban lakjunk, kikkel ismerkedjünk meg és kivel milyen kapcsolatban legyünk. Mindenkivel előfordult már az életben, hogy először találkozott valakivel, mégis érezte, hogy az illető régi ismerőse. Valószínűleg ez így is van.:)

Amikor egy hely, egy név, egy kép vagy mondat furcsán ismerősnek tűnik, holott először halljuk, akkor halványan, de visszaemlékezünk azokra a megbeszélésekre, melyeket testet öltésünk előtt folytattunk.

Ezeken gyakran használjuk eljövendő nevünket, a leendő fizikai megjelenésünket használjuk, azért, hogy majd a „tényleges” életben könnyebben felismerjük egymást.

Bátor lelkek! Élettervek leszületés előtt!

Sokszor a dejá vu élmények is a születés előtti életterv készítésre való visszaemlékezés, nem mindig az előző életeink emléke.

Amikor leszületünk a Földön, elfeledkezünk a szellemi eredetünkről. Erről az „amnéziáról” testet öltésünk előtt már tisztában vagyunk. El kell hagynunk a szellemi világot azért, hogy megismerjük önmagunk ellentétét. Enélkül nem tudnánk önismeretre szert tenni.

Például ha soha nem tapasztaljuk meg, hogy milyen a sötétség, honnan ismerhetnénk és értékelhetnénk a fényt?

Fontos azonban tudni, hogy a személyiség szabad akarattal rendelkezik. Elutasíthatja vagy elfogadhatja az élet kihívásait. Eldöntheti, hogy betölti-e az előre megírt sorsot. Rossz út és választás nincs, minden életúttal tanulunk valamit.

 

Forrás: Robert Schwartz : Bátor lelkek

Hirdetés

1 hozzászólás

  1. Szia Gabi!

    Kislányom 3 éves és 1 éves kora óta mikor nagyon “dolgozik” akkor morog.
    Ez év júniusában kivették neki az orr-és garatmanduláját
    A háziorvos, genetikus és a fül-orr-gégész is azt mondta, csak rossz szokás.
    A fül-orr-gégész szerint kicsit rövidebb a nyelvféke, de nem annyira, hogy még most fel kelljen vágni.
    Jövő héttől megy óvodába és nagyon félek, hogy emiatt a morgás miatt nem fognak vele játszani.
    Érdekelne, hogy volt e már valakinek ilyen a gyerekével és ha igen akkor mi volt a “baj”.
    Köszönöm

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..