7 hetes baba

A 7. hetet megkezdve Bálint már120 ml tápszert kap, azonban napközben emellé még legalább 240 ml teát megiszik. A csipkebogyó tea nagyon ízlett neki, ezért ennél maradtunk. Az éjjeleket végig átaludja.
Ha mégis ébred, annak oka az, hogy én még kicsit rutintalanul pelenkázom és átpisili a ruháját (persze ebben része van annak is, hogy napközben hihetetlen mennyiségű folyadékot iszik, azt pedig egy ilyen korú babára való pelenka egy éjszakán át nem tudja beszívni).

Napközben a nappaliban van az ágyon, ahol felfedezte az egyik párnán levő pöttyös mintát. Ezeket, ha meglátja kacagásban tör ki. Fel kell emelni őt, ilyenkor percekig magyaráz és gügyög nekik.

A hét közepe felé egy kicsit betaknyosodik. Érződik a hangján is, hogy szörcsög. Előkerül az orrszívó. A mellszívó mellé tartozékként csomagoltak egy ilyet.

A hangja nem olyan rémisztő, mint a porszívónak. ( bár a porszívó hangja még nem zavarja, hisz a pocakban nagyon sokszor hallotta ezt a hangot, így van, hogy Bálint épp alszik én pedig akár a feje mellett is takaríthatok, mert fel sem ébred.) Bekapcsolom, hogy szokja a hangját. Elmesélem neki, hogy mit is fogok csinálni. Én hatalmas sírásra számítok, de a fiam csak vigyorog a művelet közben. Áttetsző, folyékony nyálka jön a nózijából, azonban elég nagy mennyiségben. Így naponta ezt a szertartást többször is elvégezzük.

ruhában egy napi limit

Délután a lázmérést is kipróbáljuk a nátha kapcsán. Szintén elmesélem neki, hogy a popójában fogom megmérni a lázát. Szintén hatalmas vigyor követi az eseményt. Szerencsére láza nincs.

Mivel kisfiam betöltötte a 6 hetet, ezért már nem újszülött, hanem csecsemő. ( Bár sírása még babasírás). Újra meglátogatjuk a védő nénit. Itt ismét csodájára járnak, az én nyugodt és mosolygós Fiamnak. Már messziről üdvözlik, hogy „Jaj megjött ez a kis Tündér”, amit Kisfiam egy hatalmas fülig érő vigyorral nyugtáz.

A súlymérés során, mint eddig mindig lepisili a mérleget. Ezt már azt hiszem végérvényesen birtokba vettük, annyiszor megjelölte már. Az orvos is csodálkozik rajta, hogy milyen jól tartja a fejét, sőt ha felállítják szépen tartja magát- még megvan a járás reflexe is.

A héten már nagyon ragaszkodó lett. Ha nem álmos, nem lehet őt egyedül hagyni. Semmilyen praktika nem válik be. Gügyög a szobájában és követeli, hogy vigyük vissza magunkhoz. Azonban ezt sem sírással teszi, hanem kis madárcsicsergéssel.

Itt a pöttyökkel beszélget:

A hét vége felé már a gügyögése is „érthetőbb”. Kifinomultabb hangokat használ. Sokszor már les a Tv felé is. Nagyon érdeklődik a fények és a mozgás iránt. Imád eközben a hasamon feküdni.( Főleg ha a térdeimen hanyatt teszem). Persze nem sokáig, mert már annyira erősödik, hogy ha a lábamra fektetem, egyszerűen felhúzza magát ülő helyzetbe. Nem nagyon akar már feküdni, hisz ülve sokkal többet lát a környezetből.

Én a héten még mindig próbálok magamból tejet fakasztani. Az elmúlt hetek során mindent kipróbáltam a teáktól, a mellszívóig, de egy csepp sem jött. A Fiam pedig már ha kínálom neki, se fogadja el a mellem, hisz hozzászokott a cumisüveghez. Ez engem nagyon bánt. A védőnő is próbálkozott egyszer, de a két mellemből egy kis kávéskanálnyi tejet tudott összefejni. Ennyi volt Bálint életében az anyatej…

Előző cikkKiállítás pukikkal és Húsvét nyuszi fülekkel (6. hét)
Következő cikkElekes Tímea Izabella: Összeszorul a szívem

1 hozzászólás

  1. Maxim is hasonló korba volt náthás,mint Bálint. Csak sajnos Ő hétre kórházba is került,mert középfültő-gyulladása és hörghurutja is volt 🙁 Első 2 napban félt az orszívástól,mert a kórházban vákumos volt,de itthon,már mosolyog,ha szivatjuk az orrát :)gondolom tudja,hogy ezzel jót teszünk neki.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .