SzuperAnyu
Az anyaság, mint sport…

Betti anyukánk története: Az anyaság, mint sport!Anya vagyok, hivatásos sportoló. DE! Az én fizetésem nem mérhető pénzben, „csak” mosolyban, kacagásban, ölelésben… Hogy miért? Kezdem az elején. Körülbelül egy évvel ezelőtt óriási változás történt az életemben, elindultam az anyává válás rögös útján, növekedésnek indult egy élet.

Az első 16 hétben a sprintelést gyakorolhattam a babócámnak köszönhetően. Engem sem kerültek el a reggeli rosszullétek, sőt volt délutáni és esti is, hogy biztosan edzésben legyek. Aztán úgy a 20. héttől már nem csak nappal, de éjszaka is ennek a remek sportnak hódoltam, mert a kislányom nagyon eleven volt odabent (ez idekint sem változott) és nagyon szeretett ficánkolni, főleg a hólyagomon, de később már a gyomromat is masszírozta a lábikóival. Szintén ebben az időszakban kezdtem el egy kiegészítő sportot a jó kondi érdekében, ez a súlyemelés (cipelés) volt. Szépen, szorgalmasan, fokozatosan emeltem a súly mennyiségét, volt rá még 18 hetem. Az edzéstervben elsősorban a pocakomra koncentrálódott a súlymennyiség, de mivel én eléggé maximalista vagyok, nem elégedtem meg ezzel, még néhány helyre aggattam pár kilót.
Elérkezett a várva várt este, amikor csúcsot döntöttem magasugrásban; kipattantam az ágyból, mert a kislányom elérkezettnek látta a pillanatot, hogy a szűkössé vált rezidenciáját elhagyja, megunta a lubickolást, így akkorát rúgott, hogy a magzatvíz elfolyt. A kórházba vezető úton belekóstolhattam a mithfahrerkedésbe is, nem nekem való sport…

Ezt követte nagyon hosszú 19 óra erőpróba. Nem tudom semmihez hasonlítani, sem sporthoz, sem másmilyen tevékenységhez. Kemény volt, de életem legszebb, semmihez sem fogható katarzis élménye. 2015. január 11-én (16:21) megszületett a kislányom, csupasz volt, maszatos, törékeny…, megfogta az ujjam és engem nézett könnyes szemeivel. Ő volt a jutalmam, csodálatos volt! Anya lettem. Abban a pillanatban megváltozott minden. Soha ilyen boldogságot nem éreztem, ez leírhatatlan…

Betti anyukánk története: Az anyaság, mint sport!Következett az, amire nem lehet felkészülni. Hazajöttünk a kórházból és a kislányom azóta is szorgalmasan dolgozik azon, hogy visszanyerjem edzettségemet. Szóval megint van sprintelés, de természetesen a súlyemelés sem szorult ki a mindennapjaimból, sőt! 3 kg-mal kezdtem, most majdnem 7 kg-nál tartok. Vannak olyan babák akiknek elég a hátát megsimizni és már alszanak is, az enyém nem ilyen, ezért a hosszútávgyaloglást is felvettem a repertoárom közé, súlyemeléssel párosítva (ami a szoba egyik pontjából a másikba való fel-alá sétálgatást jelenti) a biztos altatás érdekében. Aztán a nyűgösebb napokon (front) ez egész napos tevékenység is lehet, ezért már mindent képes vagyok egy kézzel elvégezni.

Az elkövetkezendő években célom, hogy minél több további sportot kipróbáljak a kislányom mellett. A következő a talajtorna és a szertorna lesz (a kúszás-mászás időszakában).

(A második képen a gyönyörű kislányom, Luca látható.)

 

Előző cikkEgy anyuka megmutatta, milyen is valójában az anyaság első 2 éve
Következő cikkAmit minden anyuka tesz, de lehet emiatt bolondnak néznek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .