Anyósom ellenem neveli a gyereket! Nem bírom már sokáig!

Hirdetés

Sokaknak ismerős élethelyzet lehet, amikor az anyós, lehetetlen, szinte csoda számba menő
történeteket mesél a gyereknevelési sikereiről.

Ezeknek a történeteknek valóság alapja nincs, hiszen csoda lenne ha a három hónapos Zolika, már
tisztán és érthetően ki mondaná, hogy “anya”. Hallottunk már történeteket, két éves körüli gyerekekről
is, akik csodálatosan el tudtak mosogatni egy öt fogásos ebéd után, teljesen egyedül.
Ezeknek a történeteknek semmi más célja nincs, csak az amúgy is le terhelt édesanyát, jobban
nyomasztani. 

Vannak a tipikus “bezzeg az én gyerekem” típusú anyósok, akik annyira professzionális
szinten művelték a gyereknevelést, hogy soha, egyetlen egy esetben sem kellett rá szólni, vagy
fegyelmezni a gyereküket. Ők olyan szerencsés édesanyák voltak, hogy birtokában voltak minden
tudásnak, ezért olyan jól tudták a gyereknevelést gyakorlatban is alkalmazni, hogy a gyerekek szó
fogadóak, rendszeretőek és születésük pillanatától fogva, szoba tiszták voltak.
Egy újdonsült anyuka, ilyen történetek hallatán, nagyon el szégyellni magát,ért azt gondolja, amit csinál
az rossz. Pedig itt csak arról van szó, hogy az idő múlásával az emlékek megszèpülnek, és minden pozitív
dolog felerősödik. A történet főszereplői, pedig emlékek híján, a legtöbb esetben csak zavartan
mosolyognak.

Nincsenek rendkívüli babák, csak babák vannak, akik mindet a nekik megfelelő időben fognak csinálni, és
ezzel nincs is baj. Az anyáknak pedig nincs min aggódni, szuper amit minden nap véghez visznek, és a
legfontosabb, hogy szeretik a gyerekeiket.

Hirdetés