Sziasztok. Szeretném megosztani veletek szülésem történetét.
2013. Október elsején, a nemvárt menstruáció előtt 3 nappal halvány pozitív lett a teszt. Alig mertem hinni a szememnek, ezért a következő 2 napon ismét teszteltem, ami szintén halványan lett pozitív. Teljesen problémamentesen teltek a hónapok, olyan volt a terhességem, mint egy álom. A kisfiam eléggé lusta volt, párszor volt, hogy alig ereztem mozogni, de ezen kívül minden rendben volt. Július 9.-ére voltunk ki írva. 6.-án hajnalban ébredtem. Icipicit fájt a hasam, de nem is foglalkoztam vele. Délelőtt meg fürödtem, borotválkoztam, hajat mostam. Mint aki érezte . Egész nap fájdogált a hasam, óránként éreztem. Délután apával filmeztünk, mikor mondtam neki, hogy egyre jobban fáj a hasam. Fürödtem még egyszer, hátha csak jósló fújás. De nem múlt el. Este 9-re értünk a kórházba. Meg vizsgált egy asszisztens, aki mondta zárva vagyok és az NST sem mutat fájást és mehetünk haza. De még ott feküdtem egy fél órát, mikor jött a doktor úr, aki mondta, egy ujjnyira nyitva vagyok és reggel 7-8 baba lesz. Na ekkor berezeltem, féltem. Sétára küldtek, mondták 11 után újabb vizsgálatot csinálnak. Séta közben már jöttek az egyre erősödő fájások. 11:20 2 ujjnyira vagyok nyitva és burokrepesztés.

11212258_890109051048470_720395331_nÉjfélkor kértem epidurális érzéstelenítést…. Egy órakor 4 ujjnyi. KB 2 órától éreztem, hogy nyomni kell. De azt mondták, nyugodjak meg, normális és hogy csak reggel 7 után lesz meg a baba. Fél 4 után már 10 ujjnyira voltam nyitva, közli a nővér, szülünk anyuka. Addig majd meg fogytam, de mikor ezt kimondta, hirtelen leizzadtam. A párom ment volna ki, de csak a nővér volt ott, mondta segítsen. Ő be pánikolt, de tette amire utasították. Ő fogta a jobb lábamat, a balt a nővér. Már vagy 2-3 perce nyomtam, mikor jött az orvos. KB 5 perc után fel sirt a kisfiam, apuci el vágta a köldökzsinórt és csodáltuk a kincsünket. 3 apró belső repedésem lett. 2760 grammal és 49 centivel született a kisfiúnk, Calvin Gabor. 20 perccel a születése után már olyan ügyesen cicizett. Az életünk legszebb emléke, a párom nélkül nehéz lett volna végig csinálni. Mindenben segítőkész volt és erőt adott közben. Ja és egyáltalán nem volt olyan szörnyű, mint amit meséltek mások. Gyönyörű volt. Imádok anya lenni, a légcsodálatosabb dolog, amit az élettől kaphattam.

Előző cikkVan okunk félni a haláltól?
Következő cikkMegölte hároméves fiát egy nő – “Hitler lelke volt benne”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .