Gyerekirodalom
Kezdőlap Gyerekirodalom
Elekes Tímea Izabella: Álarc nélkül
Gondoltál már arra, milyen valóban az élet?
Csak türelmesen játsszuk a szerepünket,
És jaj, ha kizökkenünk belőle.
Igazi arcunk gondterhelt, megviselt.
Vegyük le az álarcunk,
Mutassuk meg az igazi...
Elekes Tímea Izabella: Miért van az?!
Miért kell mindig megfelelni?
Miért nem tudunk önfeledten nevetni?
Miért nem sírhatunk, ha valami fáj?
Miért titkoljuk, ha a magány ránk talál?
Miért hallgassuk el, ha vágyunk szeretetre?
Miért...
Elekes Tímea Izabella: Ha szomorú vagy…
Ha szomorú vagy ne mutasd fájdalmad,
Ha panaszra nyílna ajkad, inkább hallgass.
Ha bánt a világ rejtőzz el,
Keserű könnyed inkább nyeld el.
Ha mély fájdalom égeti szíved,
Gondolj...
Elekes Tímea Izabella: Szabadság
Ha lenézek a magas hegyről,
Szemem elé tárul a Fenyves erdő.
Orromban érzem a friss levegőt,
Minden pezseg az élettől.
A madarak vidáman dalolnak,
Ágról-ágra tovaszállnak,
Örülnek a szabadságnak,
Ez a...
Elekes Tímea Izabella: Öröm
Az öröm mosolyt csal arcomra
Nevetek boldogan, vidáman.
Elmúlt a bánat, megszűnt a fájdalom,
Nem nyílik ajkam több panaszra.
Lelkem derűs, szívem repül,
Érzem legbelül –
Mindenki velem örül!
http://www.izamuvek.gportal.hu/
Elekes Tímea Izabella: A fák illata
Becsukom szemem a folyó partján,
Hallgatom a víz csobogását
És a madarak csiripelő dalát.
Körülpásztázza a tájat tekintetem,
Sűrű, hűvös erdő ölel át engem.
Befogad a lágy természet.
Szomjamat oltja...
Elekes Tímea Izabella: Nyugodt percek
A fákat figyelem, csendes a táj,
A Hold is mély álmát alussza már.
Reggel csodálom a Nap sugarát,
Boldog vagyok akkor is, ha az est leszáll.
Lelkem nyugalomra...
Elekes Tímea Izabella: Őszi színek
A fákat vegyes színek díszítik,
Eljött az Ősz, új ruhába öltözik.
A nyár melegét levetkőzi,
... Az illatát a szél repíti.
Hideg, szeles Őszi napra ébredtem,
A Nap melege...
Elekes Tímea Izabella: Emlékszem nagymama
Emlékszem nagymama
ahogy a karosszékben ülve
kötögettél meleg sálat,
zoknit, pulóvert.
Ahogy fát raktál a tűzre
remegő kézzel.
Halkan imát mondtál értem
Lágyan homlokon csókoltál,
betakartál.
Én csak néztem a jóságtól
tündöklő tekinteted,
ahogy csillogó...
