A császár után az első hét nekem inkább vicces volt mint fájdalmas! Persze egy szóval sem mondom, hogy nem fajt, mert akkor nagyon nagyot hazudnék.

Hirdetés

A műtét utáni első hat óra egész kellemes volt, de ahogy jött a nővér hogy mennem kell fürdeni, a kellemes érzések a múlté lettek! Az izmaim amiket eddig nem becsültem semmire, hirtelen bemutatták mekkora szerepük is van az életemben! Ha fel akartam ülni, az felért egy félmaratonnal,minden volt csak egyszerű nem! Ha ülni szerettem volna, nem tudtam fekvéséből abba az állapotba jutni olyan egyszerűen ahogy eddig! Csűrni csavarni kellett magamat, hogy egyáltalán felüljek, inkább kellemetlen volt mint fájdalmas! 

A járásom a kilencven éves nénik járására hasonlított, púpos voltam, görnyedt és úgy csámpáztam a kórházi folyosón mint akinek 18 órás műtétje volt! 

Féltem ha WC-re kellett mennem, de leginkább az injekciókat hozó nővérétől féltem! Szerintem nem szeretett, mindig a vállamat fertőtlenítette, de a fenekembe adta az injekciókat! Csak miatta vártam hogy végre haza mehessek, vagy legalább amíg ott vagyok legyen szabin! 

Otthon sem volt könnyebb, bár a varratok el csípése után ki tudtam egyenesedni, az is valami, legalább nem puposkodtam otthon! WC-re is tudtam menni kb a 8.napon! 

Utána meg már kész sétagalopp volt az egész, azóta csak néha vannak fájdalmaim a varratok körül, meg néha begyullad a bőr a vágás körül, de nem volt annyira vészes.

Hirdetés