Cseburáska a híres gyerekkönyv író, Eduárd Nyikoljevics Uszpenszkij hőse. Ahogy már a történet legelején kiderül, igazából maga sem tudja miféle szerzet, valahol fél úton van a majom és a medvebocs között

Hirdetés

 Apró, barnabundájú állat, hatalmas fülekkel (és nagy kedves szemekkel). Eredetéről szólva Cseb’ egy narancsos ládából származik.  Ezzel függ össze szerencsés névadása: Miután a narancsárus kiszabadította szegény állatot kényelmetlen átmeneti lakhelyéből, az állandóan leesett (régies orosz szóval „чебурахнуться”), nyilvánvalóan a hosszú út következtében elgémberedett végtagjai miatt. Hát innen a mindenki által jól ismert Cseburáska elnevezés.

Cseburáska állandó társa és barátja Géna a krokodil. “Genagyij” a nagyvárosban élő pedáns úriember izé.. úrikrokodil. Ezt onnan is látni, hogy még civilben is csokornyakkendőt hord. (Itt jegyzem meg, úgy néz ki ez a ruhadarab a szovjet rajzfilmek visszatérő motívuma, gondoljunk csak a már megénekelt Kot Leopold-ra). Géna foglalkozását tekintve főállású krokodil az állatkertben. Viszont súlyos magánéleti válságban van,

nincsen egy barátja sem.

 Az meg, ha az embernek magával kell sakkoznia egy 5×5-ös sakktáblán, valóban elég nyomasztó lehet. Géna magányán enyhítendő, (internet hiányában) teleplakátolja a várost, és a hirdetmény bizalomgerjesztő szövegének hála – „Fiatal krokodil barátokat keres” – szinte özönleni kezdenek a kedves karakterek.

Így találkozik a két főhős, akik elválaszthatatlan jó barátok lesznek, így ismerkedhetünk meg „egy Galja nevű kislánnyal”, vagy Sapokljákkal, aki a jóságos öreganyókkal szemben inkább a Baba Jaga vonalat képviseli, állandó huligánkodásaival, és csínytevéseivel. Amiket persze az egyes részek végére mindig jóvá tesz.

Furcsa mód Cseburáska és társai kalandjaiból mindösszesen négy rész született. Ráadásul a negyedik rész már csak fele olyan hosszú mint elődei. (Arról meg ne is beszéljünk, hogy  az alapszituáció arra épül benne, hogy Cseburáskát be kell íratni az iskolába, mert nem tud olvasni, holott az első részben kétség kívül megbirkózott Géna társkereső hirdetésével.) Akit ez a “szörnyű logikátlanság” nem zavar – mint ahogy a célcsoport (óvodások?) nagy részét sem – annak bátran merem ajánlani az összes részt.

Bár Cseburáska a leghíresebb szereplő, szerintem a mesék csúcspontjait mindig Géna dalai jelentik, amiket maga kísér a belső zsebéből elővarázsolt harmónikán. A „Я играю на гармошке” és a  „Голубой вагон” mellett persze illő megemlíteni „Cseburáska dalát” is.

A szinkron szokás szerint zseniális, a Karlsonéknál már említett Karla Rumjanovának köszönhetjük Cseburáskát, míg Vaszilij Livanovnak Génát.

A mese szereplői nem csak a legkisebbek köreiben népszerűek. 2004-ben az athéni olimpiára Cseburáskát választották az orosz csapat kabalaállatának

Ahol akkora sikere volt, hogy később Torinóban és Pekingben is ő hozta a szerencsét az ország sportolóinak. Mára hihetetlen mennyiségű „B-kategóriás” Cseburáska vicc létezik (gondoljunk itt Cseburáska és a fű esetére), sőt a manapság már a mese újraszinkronizálásával is találkozhatunk.

Végezetül két vicc, hogy egyik figura rajongótábora se sértődjön meg:

Cseburáska áll a piacon és ordít: Valódi krokodilbőr táskát tessék!

Géna: Furcsa… igaz, hogy Cseburáskának hívják, de az íze határozottan, mint a csirkéé.

Hirdetés