Sziasztok! Az én szüléstörténetem sem úgy alakult, ahogy szerettük volna, ahogy elterveztük. Ezért is gondoltam megosztani veletek.

2018 június 4-re voltam kiírva a kisfiammal, de mivel a 36. hétre sem fordult be, császármetszésre kaptam időpontot május 28-ra. Sajnos erre sehogy sem tudtam felkészülni, pedig volt még rá egy kis időm. Ahogy közeledett a kiírt nap egyre jobban féltem, de már egyre türelmetlenebb is voltam.

Aztán május 25-én kimentem mosdóba este 7:45 kor és egy pukkanást hallottam, elfolyt a magzatvíz. Hát izgalomba jöttem, gyorsan be futottam a telefonomért s hívtam a mentőket, majd a férjemet, aki csapot papot otthagyott a munkahelyén és rohant a kórházba. Ahogy beértünk, megvizsgált az orvos ultrahangon is illetve kézzel is, és mivel nyitva volt a méhszájam, de kisfiam nagyon keresztbe feküdt, már arra sem volt idő, hogy epidurállal elő készítsenek. A nővér annyira kapkodott, hogy a kezemben a branült is kétszer adta be, mert az elsővel eléggé félre szúrt. Ezután toltak is be a műtőbe, ahol mindenki ideges volt, valakitől olyasmit is hallottam, hogy ez miért olyan fontos most, mást miért nem lehet megműteni? Hát a félelmemnek nem tett jót aztán jött az altatóorvos, nagyon kedves nő volt, elmagyarázta részletesen, hogy mi fog történni, de ahogy rám adta az oxigénmaszkot rendesen rosszul lettem, mert nem úgy kaptam levegőt..

Azt hittem kiabálni fog, de akkor is nagyon kedves volt, megnyugtatott, hogy ez a kisfiamért van, hogy ő jól legyen. Na erre megnyugodtam és már aludtam is. Egy órával a magzatviz elfolyás után megszületett a kisfiam. Mire felkeltem ott volt mellettem életem két szerelme csinálhattunk pár fotót, utána engem eltoltak és csak reggel láthattam a kisfiamat. Azóta büszke Anyuka vagyok!

Előző cikkDurva megaláztatás ért egy nőt az ír abortusztilalom miatt
Következő cikkBízzak még egyáltalán bárkiben? Szívszorító történet 9.!