MEGOSZTÁS
Az én szülésem története:
Február 28-ra voltam kiírva. Az utolsó 2 héten minden nap látni akart a dokim, még hétvégén is. Apa ezért elég sokat késett a munkahelyéről. Akkora voltam, mint egy bálna. A lábaim nem bírták a súlyt, levegő is egyre kevesebb volt, fáradt voltam az éjjeli mosdóba mászkálások miatt, szóval mondjuk ki, a terhesség vége inkább teher már. Véget ért a február, március volt már, és minden órában csörgött a telefonom, vagy jött egy üzi. “Egyben vagy még?!” Szinte szégyelltem már magam.

Viszont tudtam, egyszer úgyis ki kell bújnia Mininek! Március 5-én este apával elmentünk bevásárolni. Sokkot kaptam, ha a fagyasztóban, vagy hűtőben egy ujjnyi üres hely lett, nehogy Apa éhenhaljon amíg a kórházban vagyok. Nagyon fáradt voltam. Este zuhanyzás, és várunk… aztán 10 körül kisebb fájást éreztem. Mint a menszesz utolsó napjain. Ránéztem az órára… fél óra múlva megismétlődött. Apa szunyókált mellettem. Vártam, hogy sűrűsödik-e. Már nem tudtam elaludni. Éjjel 1-kor valami véres váladék folyt belőlem.
Nem lehetett a nyákdugó, mert azt pár napja “elhagytam” egyik vizsgálat során. A dokim meg is mutatta. Itt kezdtem el aggódni. Sehol nem olvastam ilyenről… a fájásaim 15 percesek voltak, tehát még korai kórházba indulni. Irány a net… kutatómunka… semmit nem találtam. 2 körül szóltam Apának, zuhanyzok, hajat mosok, ha ő is kész, indulunk. Egyre erősebb fájásaim voltak, de elég rendszertelen volt még.

Hirdetés

5 körül értünk a kórházba, ahol az ügyeletes orvos közölte velem. Szülök! Tényleg? 6 -kor túl voltam a beöntésen, Nst, Apa mellettem, és várunk. Alig vártam, hogy beérjen az orvosom, benne maximálisan bíztam, szerettem volna, ha megnéz, és azt mondja, hamarosan babázhatok… de a fájásaim továbbra is rendszertelenül jöttek, bár egyre erősebben.
Az orvosom beért, szépen tágultam, de semmi esemény. Csak a fájások sűrűsödtek, és erősödtek. Apa láthatóan egyre idegesebb volt. Aggódott. Értem, és persze a kislányunkért. Tudtuk, hogy nagy Baba érkezik. Néhány telefon anyuéknak, és sétálgatás a szülőszobán. Gyakran maradtunk kettesben Apával. Fantasztikus ember! Amikor kell, beszélt. Ha hallgattam, ő is hallgatott. Csöndben bámulta az Nst monitorját, gyorsan megtanulta mikor van erős fájásom.

11 óra volt délelőtt. Már 13 órája készül megszületni az Apróság. Nem sietett… . Én már nem tudtam beszélni. Csak néztem a Páromra, Ő pedig tudta, nagyon szenvedek. Az orvos nagyon sajnált. Epidurált nem kaphattam a gerincsérv miatt. Gázt hozatott nekem. Gondoltam, az segít. Tévedtem. Azon kívül, hogy kicsit szédültem tőle, fájdalmat nem csillapított. Viszont jó volt kapaszkodni a palackban a fájásokkor.
Újabb eseményként könyveltem, hogy burkot repesztettek. Már nem sétálhattam, és a fájások csak sűrűsödtek. De még mindig nem tágultam rendesen. Délután 1 órakor kötötték be az oxytocint. A szülésznő szorgalmasan emelte az adagot, én meg nem tudtam már mondani, hogy hagyja abba. Elviselhetetlen volt a fájdalom. Némán szenvedtem. Fél perces fájást fél perc “pihi” követett. Apa később mesélte, hogy két fájás közt elaludtam. Bámultam az órát. Nem telt az idő. Azon gondolkodtam, milyen lesz a tolófájás. Ha ez ennyire fáj…
Aztán végre 2 óra körül nyomnom kellett. Egy órát vártunk, amikor végre megtelt a szülőszoba emberekkel. Láttam, előkészítettek egy apró rózsaszín karszalagot, a mérleget, a doki maszkot vett fel, mögüle mosolygott rám, és elmondta részletesen hogy vegyek levegőt, miközben préselek.

5 nyomás után bújt ki Zoé a szülőszobán végig csönd volt… és felsírt végre a Kisbabám. Azonnal megkaptam… csak néztük egymást… gyönyörű volt… akkor percekig nem éreztem fájdalmat, csak leírhatatlanul boldog voltam. Amikor Apa magához ölelte látta, egy életre szóló szerelem ez…
A kórházban töltött idő egy nappal hosszabb lett, mint terveztük. Zoé 3 napos volt, amikor hideg zuhanyként ért a hír, nem mehetünk haza. Apát zokogva hívtam. Szegény egész nap készült rá, hogy fogadja a kislányát otthon. Kiderült, a születés közben megnyomódott Zoé bal oldala, emiatt “ejti” a bal kezét. Persze ekkor már legalább 4 gyermekorvos látta, mind azt mondta rendben van a baba.
A mi 4 napos babánk fizikoterápiás kezelést kapott 2 héten át. Együtt sírtunk vele. De túl vagyunk ezen.

Zoé 2014. 03. 06-án, 3850 grammal, és 56 cm-rel jött világra 15.35-kor. Ekkor nem csak egy Kisbaba született. Egy család is…

Zoé
Zoé
Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here