Első gyermekünk, Bence, 2012. február 14-én született meg , legszebb Valentin napi ajándékként.

Hirdetés

Az éppen soron következő ctg- és orvosi vizsgálatra mentem a 38. héten. Reggel 8:00 órakor a ctg nem mutatott (és én sem éreztem) semmilyen fájást. Ekkor szülésznőmmel el is könyveltük, hogy még nem jön a baba. Aztán az orvosi vizsgálaton kiderült, hogy már 2 ujjnyira nyitva volt a méhszáj. Orvosom úgy döntött, hogy oxitocinos infúzióval megpróbálnak összehúzódásokat „kreálni”. Megbeszéltük, hogy hazamehetek a csomagomért, mivel 5 percnyire laktunk akkor a kórháztól. Közben felhívtam férjemet, hogy induljon haza a kórházból, mert ha minden jól megy, még aznap megszületik a bébi. Közben visszamentem a kórházba, már egyenesen a szülőszobára. Megtörtént a kötelező „beteg” -felvétel. Bekötötték az infúziót és anyukám bejöhetett hozzám. Alig csöpögött le az infúzióból valamennyi és már éreztem is az első fájásokat. Kis idő múlva bejött az orvosom, aki megvizsgált és örömmel nyugtázta, hogy jól haladunk. Megtörtént a burokrepesztést. Na akkor megérkeztek az erősebb fájások, és szerencsére a férjem is. Ezek után szülésznőm ráültetett a nagy labdára, amin igen jól eső érzés volt a fájásokat „átvészelni”. Számomra annyira gyorsan történt minden, alig fogtam fel, hogy ilyen hamar az erős fájások jönnek. Első szülésnél csak arra készül egy várandós, hogy 10-12 órát fog vajúdni. Na nálam nem így történt. 12:00 óra körül megvizsgált a szülésznőm, és mondta, hogy menjünk át egy másik szobába, mert nemsokára megszülöm a babámat. Megérkezett az orvosom, aki meglepődött, hogy ilyen hamar eljött az idő. Orvosom elvégezte a gátmetszést, és már nyomhattam is. Sajnos kb. 10-12 nyomásra (mivel nem voltam még rutinos szülő nő )sikerült megszülnöm 12:35 perckor első babácskámat, 3600 grammal és 52 centiméterrel . Nagyon hihetetlen volt számomra, hogy ennyire gyorsan történt minden, és szinte pikk- pakk túl voltam rajta. A baba egészségi állapotának és szülésznőmnek köszönhetően az első 2 óra hosszát együtt tölthettük a babával és férjemmel. Alaposan megvizsgáltuk és gyönyörködtünk a majdnem 9 hónapig bennem megbúvó kis jövevényt.

Bence_es_Mate

Bence még nem töltötte be első életévét, mikor is (2013. január 7-én) megtudtuk, hogy kis tesó érkezik családunkba. Későbbre terveztük, ezért mindenkinek nagy meglepetést okozott a pozitív teszt.

Teltek- múltak a hónapok és eljött a várva várt augusztus. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam a hatalmas pocakkal. Minden nap mondogattam a kis pocaklakónak , hogy bújjon már ki. Augusztus 23- án orvosom azt mondta, hogy – méhszájállapotom alapján – akár szeptember elejéig is bent maradhat (aug. 28-ra voltam kiírva). Ezért hát kezdtem belenyugodni, hogy a kis lurkó még várat magára…

Augusztus 25-én tartottuk volna Bence fiunk névnapját családi körben. És ott van az a volna…

Ugyanis aug. 25-én reggel 5:15 perckor felébredtem, és fájást éreztem. Majd negyed óra múlva ismét fájásom volt. És 15 perc elteltével újabb, és újabb fájás érkezett. 6:30 körül kelt a férjem. Mondtam neki, hogy elmarad a névnapozás, mert negyed órás fájásaim vannak. Indulni akart borotválkozni, mosakodni, stb., de én marasztaltam, hogy ilyen gyenge és 15 perce fájásokkal csak délután lesz szülés. Nem kell sietni.

Egy fájás után elvonultam a fürdőszobába, ahol hamarosan megint fájás jött. Itt már nem telt el 15 perc, csak 4!!!!!! És ezek a fájások, már egyre intenzívebbek voltak. Ekkor mondtam férjemnek, hogy indulhat a fürdőszobába, 7:00 óra volt.

7 óra pár perckor felhívtam a szülésznőmet, hogy 4 perces és erős fájásaim vannak. Arra kért, hogy akkor induljunk a kórházba és majd ott találkozunk. Már korábban összepakoltam a kórházi csomagomat, de 1-2 dolog még hiányzott belőle, ezeket pótoltam. Közben megérkezett anyósom, hogy vigyázzon nagyobb fiunkra.

Mi faluban lakunk, elindultunk autóval a közeli városba SZÜLNI!!!

Útközben értesítettem anyukámat, hogy jöjjön a kórházba, ha részese akar lenni a nagy eseménynek.

Már a városban -közel a kórházhoz- éreztem, hogy az éppen aktuális fájásom már tolófájás. A férjem vitába szállt velem, hogy az még korai lenne. Persze nekem volt igazam …

Beértünk a kórházba, lifttel fel az első emeletre, a szülőszobára. Szülésznőm már tárt karokkal várt. Férjemet leküldték a kocsihoz a csomagokért.

Közben engem megvizsgáltak, hogy ha hívják az orvosomat, akkor meg tudják mondani, hogy hányadán állunk. Ekkor jött az igazi meglepetés. Szülésznőm elképedve mondta, hogy teljesen elsimult a méhszáj, nemsokára megszületik a baba. A saját orvosomnak esélye sem volt, hogy beérjen (másik városban lakik).

Átküldtek a vizsgálóból egy másik szobába. Amíg az ügyeletes orvosra vártunk (aki akkor vizitelt) megnézték a baba szívhangját. Szerencsére minden rendben volt vele a gyors történések ellenére. Az ügyeletes orvos is döbbenten állt a dolog előtt, hogy már itt tartunk…

Közben férjem is visszatért a szülőszobára és az egyik –éppen műszakban lévő- szülésznő a kezébe nyomta a védőruhát, és mondta neki hogy igyekezzen, mert mindjárt jön a baba. Ő csak ennyit kérdezett, hogy MÁR????

Megtörtént a burokrepesztés, érzéstelenítés, gátmetszés és 3. nyomásra megszületett Máté fiunk 3700 grammal és 51 centiméterrel, makk egészségesen ( az első fájástól számítva pontosan 3 óra múlva) 8:15 perckor.

Bence_es_Mate_2

A mellkasomra tették Mátét és éreztem, hogy egy újabb életre szóló szerelem született!!! A babát megmérték, megfürdették, felöltöztették (közben engem is elláttak) és az első másfél órát velem és férjemmel töltötte a szülőszobán. Közben anyukám is megérkezett, aki alig akarta elhinni, hogy ilyen gyorsan „túl voltunk a nehezén”.

Mátéval annyira gyorsan történtek a dolgok, hogy a beérkezéskor szükséges papírokat is utólag hozta oda az orvos aláírni. Humorosan megkérdezte, hogy beleegyezek-e a szülésbe és a szükséges beavatkozásokba. Válaszoltam, hogy nincs más választásom, hisz már kint van a baba.

Orvosom meglátogatott a gyermekágyas osztályon és megjegyezte, ha szeretnénk harmadik gyermeket, akkor szülés előtt 2 héttel befektet, hogy biztosan bent szülessen meg… Hisz Máté érkezésekor ott volt a rizikó, hogy útközben bújjon ki. A nagy szerencse az volt, hogy nem repedt meg a burok.

Az első szülés óta 2, a második szülés óta eltelt fél év, de olyan, mintha tegnap történtek volna. Bence és Máté szépen cseperednek és fejlődnek, nagyon szeretik egymást. És minden nap hálát adok Istennek, hogy két egészséges és gyönyörű gyermek büszke Anyukája lehetek!!!!

Minden kismamának nyugodt és szép babavárást, az Anyukáknak pedig önfeledt babázást kívánok!

Köszönöm, hogy elolvastad a történeteimet!

Hirdetés

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. 😀 Én első gyermekesként , este 8 órakkor 10 perces fájásokkal kezdtem, 22-kor értünk a kórházba, 23:45 -kor pedig megszületett Gabó :)) Azt hiszem a történeted olvasva a másodikkal én is beköltözöm előre 😀

  2. Aranyos történet. 🙂 Igaza lehet az orvosnak,mi a 3. babánknál 140-el,repedt burokkal értünk be,10 perc múlva megszületett.alig több mint 1 órával az első fájás után. Helyesek a fiúk. 😉

  3. Mi meg hálát adunk, hogy részt vehetünk ebben a történetben! Imádni való kis történet és család(: Sok puszi!!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .