nő, anya, asszony, reménykedik, gondolkodik, aggódik

Tele az internet az ” anyaság nehézségei” vagy a “gyerek előtt után” vagy a zombi vagyok a nemalvástól nem evéstől” témájú mártírkodós cikkekkel. De miért??? Még jó hogy csak a gyerekem születése után botlottam ezekbe. Ha előtte látom lehet nem is kell annyira az a gyerek ,akitől se aludni se élni, se pihenni, se kikapcsolódni, se bevásárolni, se nyaralni, se szexelni , nem lesz időm. Hogy a párom átváltozik egy nemtörődöm senkiházivá, hogy én átváltozom egy mindig mackónadrágos kócos, házimunkától folyton tisztítószer szagú némberré. De persze mindig minden cikk végén ott van a mézes mázos csöpögés hogy “de megéri hisz a gyerekem a legjobb dolog az életemben ” De én nem értek ezekkel egyet. Én nem túlélni akarom az anyaságot hanem megélni. Nem túlélni akarom a korszakokat hanem a tudásom legjavát beleadva megnevelni a gyerekemet. DE!! Ezek a cikkek ebben nem segítenek . Ezek csak arra jók hogy bánjam a régi életem elvesztését és szánalommal gondoljak az újra . Már hogy nem én mert ezekben a mártírkodós cikkekben egyáltalán nem ismerek magamra (szerencsére) . Miért állítják be az anyaságot valami borzalommá ahol soha nem lesz idő egy hajmosásra sem mert a kis szörnyecskék ott vannak mindenhol… Igen ott vannak, és igen wc re se tudok menni egyedül de legalább segít papírt tépni és az olyan cuki. Igen a bevásárlás nem kikapcsolódás hanem élethalálharc de legalább megtaníthatom neki hogy kell viselkedni. a Nyaralás nem egy hétig tartó láblógatás . De mi lenne ha a “kész bolondokháza és semmit se pihentem és csak kapkodtam és rémálom nyaralás ” cikk helytett arról szólna az írás hogy milyen jó hogy 60 kavics helyett 60 kagylót kaptam . Miért kell sajnáltatni magunkat?? MINDIG!!! Miért kell mindig ez az összehasonlítás. az anyaság nem szenvedés bárhogyan is el akarják hitetni. Otthon lenni nem kényszer. dönthetek úgy hogy ma nem mosok vagy porszívózok fel , és inkább alszom egyet a gyerekkel délután hisz úgyis sokszor kelt az éjjel. Nem fog összedőlni a világ. Ki mondja hogy otthon kell ülni várni apát egész nap? Hisz akárhova mehetek akármit megtehetek hisz nem kell dolgoznom. Élményt kell adnom a gyerekemnek, és a mártírkodásból sajnáltatásól nem lesz élmény. A gyereknevelés sokszor fárasztó sokszor idegőrlő , sokszor nehéz, vagy kétségbe ejtő. De nem a gyerek miatt hanem mert mi anyák azzá tesszük . Nem eszel. Miért? a gyerek nem szokott enni? Egyél vele. Nem alszol?? Miért ?? Aludj délután egyet a gyerekkel.(megjegyezném a 2 éves gyerekem felkel 3-4 alkalommal éjjel mai napig , mielőtt azzal jönne valaki, hogy ….) Kihűlt kapcsolat gyerek után. miért nem veszel fel egy szexi ruhát és mászol a férjedre. Vagy adod oda mamának rokonnak babysitternek 3 órára és mentek el vacsizni. (Az élet értelmének se árt ha néha mást is lát rajtad kívül.) Panaszkodsz hogy azzal csesztetnek, te CSAK otthon vagy. Miért? Hisz igazuk van. Nekem nincs házsártos főnököm, nincs idegesítő munkatársam ,kötelező munkaidő. A saját környezetemben vagyok a saját otthonomat takarítom a családomnak főzők, mosok. Oda és akkor megyek amikor kedvem tarja . Persze a gyerekkel és oda ahol jól érzi magát de hát ez a “dolgom” Hát mi ez ha nem a legjobb munka. Csakhogy ezt senki se hiszi el nekem mert pont az ellenkezője folyik a csapból. Szóval anyatársaim vegyétek már lazábbra könyörgöm és ne az elmúlt életet sirassátok vagy hasonlítgassátok össze a mostanival vagy ha mégis akkor az inkább pozitív legyen . Mert most így hangzik. ” Kirándulás az erdőben gyerek előtt: Felveszem a trendi csizmámat viszek egy szenyót és vizet . feszítet tempó a kilátóig jót tesz a popsimnak ,majd nyugodtan üldögélek eszegetek gyönyörködök a kilátásban. Gyerek után: Jó lesz a sáros csizma is a lerúgott macinacival úgyis összeken a gyerek . 2 hátizsák dögnehéz a gyerek cuccaival kb 5 év mire felérünk a kilátóba mert minden botot összeszedünk . a kilátást nem évezem a gyereket féltem nehogy leessen. stb stb” Nem lehetne mondjuk ez : Kirándulás gyerek után: Ó jaj a cizmám még mindig sáros a múltkori sárban ugrálás miatt de mindegy hisz ma is keresünk egy két jóképű pocsolyát amiben összekenhetjük magunkat . A pasinak jótevő rohanás helyett kiélvezem hogy a gyerekemnek megmutathatom a madarakat ,leveleket . örülök hogy felnyitja a szemem egy odúra és csodálkozva, emlékezve milyen volt gyereknek lenni nézegetünk egy hangyabolyt fél órát. ezért csak 3 óra múlva jutunk a kilátóig ami a gyerekemet nyilván nem érdekli így nem idegesítem magam azzal hogy kieshet, de mindegy is majd 4 év múlva oda lesz érte én meg már amúgy is láttam. Úgy hogy keresünk még egy hangyabolyt vagy becserkészünk egy szarvasbogarat.” Na szerintem ilyen az anyaság és most már ki kell adnom… Hányok a mártírkodós szenvedő anyáktól akiknek azért minden szenvedés megéri mert ott az életük értelme. Csak épp élni felejtenek el és ez a gyereknek is elég rossz lesz . Én imádok anya lenni és alig várni hogy elálljon a 20 perces vihar mert lesz fél óránk pocsolyában ugrálni mielőtt felszárad . Imádok 1 óra alatt boltba menni és közben 15 kavicsot begyűjteni amit őszinte szeretettel kapok és nem tudom unott pofával elfogadni a 100. sem. Imádom hogy éjjel ha felkel megkér hogy öleljem meg még akkor is mikor aludni szeretnék . Imádom látni hogy 100000000 elmondott dolog kezd megtapadni a fejében és eljön a pillanat hogy megértse. Szóval próbáljátok meg ti is élvezni ne csak mondogatni hogy megéri a szenvedés. Mert a szenvedés nem is létezik…

Hirdetés

 

Hirdetés