Felbontotta a sört, ivott egy kortyot. Kiment a fürdőszobába, nem tudta, miért – csak azt vette észre, hogy a tükörben bámulja az arcát, borostáját dörzsölgetve.

Hirdetés

Mi lesz? – dobolta belül egy hang. Nem volt válasz. Bejött a macska. Rohadt dög, bűzlik, mint egy darab szar… Jutka mániája, hogy “Olivérnek legyen állata”, de miért kéne egy 13 éves focistának egy nyávogó patkány?! Férfi lesz, nem hercegnő, a büdös életbe! Lendületből rúgott, a macska repült, de ettől csak egy pillanatig volt jobb, aztán elöntötte a lelkiismeret-furdalás, még nagyobb kínnal tetőzve az eddigieket. 

Kiment a konyhába, lehúzta a sört, megnézte a macskát. Nincs baja. Nyomorult állat, mit tehet bármiről? Ő rontott el mindent, nem a macska. Meg kéne kérnie valakit, hogy őt rúgja seggbe…

A telefon újra csörgött. Lacika. Hiába, túl kell esni ezen. Jókedvűen csengett a vékony, kiskamasz hang, mikor végre felvette.

– Apa?

– Helló, nagyfiú, hogy ityeg?

– Már kerestelek. Megvan a versenyem dátuma. 25-e. Azt mondta a mester, ha sikerrel zárom, megkapom a fekete övet.

– Ez szuper. Kemény vagy, öregem!

Csak ne menne el a hangja. Biztos a sörtől. Túl szénsavas, vagy mi a fene.

– Akkor?

– Hm?

– Úgy értem…

– Igen?

A francba, ne kérdezgess vissza! – ordított magára gondolatban. Férfi vagy! Légy határozott, te döntöttél így, te akartad, most már nincs visszaút. Akkor sem, ha a kínkeserves, dögrovásos fenét kívánod az akkori önmagadba, és az egész életbe!

– Eljössz, apa?

Lacika hangja is gyenge. Biztosan kólát iszik, az is szénsavas. Rohadt meleg van, bekapcsolták nyáron a fűtést, vagy mi a fene?!

– Ott lesz mindenki, mamiék is osztrákból. Meg persze anyu és Dávid. Amúgy tudod, hogy Dávid hozzánk költözött?

– Mondta anyád.

– Szóval, jössz?

– Nincs elég szabim. Sajnálom, öreg. Felveszik az egészet mamiék, majd videón megnézem. A rákövetkező hétvégén pedig repülök hozzád, oké?

– Csak pár óra az egész, apa! Nem a világ másik felén vagyunk, csak 120 kilométernyire.

– Nem a távolságról van szó. Most mondtam, hogy nincs szabim. Sok versenyed lesz még, a következőn ott leszek, ígérem.

– Na persze… Hétvégén ne gyere, nem leszünk otthon. Sátorozni megyünk. Dáviddal. Tök jó lesz.

Büdös van. Büdös van, büdös van. Kurva macska. Csak tolja be a pofáját még egyszer a szobába…!

– Jól van, örülök, hogy Dávid ilyen rohadt jó fej. Akkor majd megyek a rákövetkező hétvégén.

– Már ha lesz szabid, ugye?!

– Mi van?! Te most pimaszkodsz?! Laci! Lacika!

Letette. 11 éves taknyos, rányomja a telefont. Visszahívja? Hiszen már nagyfiú, meg kell értenie! Nyílt az ajtó. Olivér rontott be, a nevelt gyereke, mögötte Jutka. Nézte őket. Az “új” családját. Jutka szép, mint mindig, bár most valahogy, mintha idegen lenne. És a gyerek… Jó kölyök. Csak nem az övé. Vajon az a Dávid is így néz Lacikára?

Másik férfi neveli a fiamat – hasított belé élénk fájdalommal. Amíg én egy idegen férfi kölykét nevelem… Hirtelen megdöbbentően abnormálisnak tűnt minden.

FORRÁS: SHUTTERSTOCK

– Szia, drágám! Minden rendben? El vagy gondolkozva.

– Igen – válaszolt kábán.

– Akkor jó. Olivérnek holnap négytől foci meccse lesz, nem felejtetted el?

– Ööö… Nem. Persze.

– Egy órával hamarabb kérd el magad, ne késs! Tudod, milyen fontos neki, hogy ott legyünk.

– És az apja? Ő ott lesz?

– Mi?! Ez most hogy jutott eszedbe?

– Csak úgy.

– Az apja nem jön. Sosem szakít rá időt. Fontosabb az új családja. Most mi van? Hová mész?! Ádám!!!

Nem válaszolt. Csak kifordult az ajtón. Nem tudta, hová megy. El, a világ elől, önmaga elől. Az élet elől. Valahová a semmibe.

FORRÁS: SHUTTERSTOCK

Hirdetés