Nincs nagyobb fájdalom egy kismamának, mint hogy elveszítse azt, akit eddig a szíve alatt hordott, aki körül forgott minden gondolata, akivel a jövő szebb, a család teljesebb, a világ jobb lett volna.

Hirdetés

Egy pillanat alatt összeomlik az álom, a szülők összetörten bámulnak a semmibe. Hiszen egy túl korán született kisbabát a mai orvostudomány még nem tud megmenteni. Az anya és az apa megtörten, reményvesztetten várják, hogy felébredjenek ebből a borzalmas rémálomból, de lassan feleszmélnek, és rájönnek, ez nem más, mint a keserű valóság.

A koraszülés akkora lelki trauma, amit a család évekig nem tud feldolgozni, vagy nagyon nehezen. Elfelejteni nem lehet.

Alexis Fretznek teljesen rendben zajlott a terhessége egészen a 19. hétig, az értékei normálisak voltak a vizsgálatok során, és a kismama is jól érezte magát. Aztán egy szomorú nyári napon görcsös fájdalmak gyötörték és vérezni is kezdett. Felhívta a szülésznőjét és rohantak a kórházba, a fájások is beindultak.

A kisfiú, Walter Joshua sajnos túl korán érkezett erre a világra, még sem ő, sem a világ nem volt felkészülve születésére. A kisbaba annyira apró és fejletlen volt, hogy esélye sem volt az életre. Pár pillanatot élt csupán, azonban az egész család örökké a szívében fogja megőrizni.
A baba ugyan pár másodpercre lélegzett, és édesanyja mellkasán érezhette szívdobogását, azonban percek alatt megszűnt a szívverés.

Az újszülöttnek nem sikerült életben maradni. A szülők és a halott csecsemő nővére szeretett volna elköszönni a kisbabától, akit először és utoljára pillantottak meg.

A család örökre megőrzi szívében Joshua arcát, érintését. Nem hagyott maga után mást, csak egy hatalmas, örökké tátongó űrt.

Hirdetés