Az élet sokszor nem a terveink szerint alakul, sokszor csúnya tréfát űz velünk, amit eszünk nem eszünk, el kell fogadni. Így lettem én is egyedülálló anya, már a szó is borzasztó, egyedülálló…Miért is jó egyedülálló szülőként élni?

Hirdetés

Magyarul társtalan, magányos, egy olyan nő aki csak magára számíthat . Egyedülálló anyaként a helyzet nem egyszerű, sőt, valljuk be akció filmbe illő. Felelősnek lenni egy olyan élethelyzetben amire  a múltban nem egyedül vállalkoztunk, szülőnek lenni társas feladat, csapatmunka, most viszont egyedül maradtam a csapatban. A piramis csúcsa lettem , tőlem függ a továbbiakban minden, valljuk be ez marha nagy felellőség, meg igen kellemetlen is. Az egész életem egy őrült hajsza, logisztika és állandó lelkiismeret furdalás, mert hát ugye az sem hiányozhat. Nőként a családfenntartót játszani elég kemény dió, és ijesztő . Vannak napok amikor nem akarok anya lenni, nem akarom ezt a terhet egyedül cipelni, én csak újra egy egyszerű nő akarok lenni, egy olyan nő aki jelen pillanatban nem vagyok. Ezek mindig nehéz napok, hosszú és fárasztó 24 órák, végtelennek tűnő örökkévalóság.

Ezeken a napokon a gyerekek mosolya sem vígasztal, azt érzem elhagytak, becsaptak, elfelejtettek, ahogy az egyezséget is amit szülőként kötöttünk. A feladatok mind rám várnak, a segítség pedig nem érkezik. Aztán mindig történik valami ami visszaránt a valóságba, ami erőt ad, hitet és reményt. Aztán újra vígasztal a gyermek mosoly, a zsebembe csúsztatott kavics, a szeretet ami már csak az enyém. Újra erős leszek, és elhiszem, sőt tudom hogy képes vagyok rá. Valójában miért is ne lennék képes, anya vagyok, egy nő aki megharcolt a csíkjaiért, aki életet adott, és életet ad. Anya vagyok, egy nő aki hiába egyedülálló, mégis megismételhetetlen.

Hirdetés