MEGOSZTÁS

Tegnap este a lányom rajzolgatott – mondta, amíg kész lesz a rajz, menjek ki a konyhába, és fejezzem be a mosogatást, amit már fél órája előkészítettem.

Hirdetés

Aztán behívott, hogy készen van, jól nézzem meg a rajzot, mert engem rajzolt le. Nem vagyok valami nagy rajzelemző, sőt, egyáltalán nem….egy hat és fél éves gyerek viszont úgy néz ki, igen, vagy ha nem is ebben van otthon, de nagyon jó emberismerő.

Kérdezem tőle, miért csak három szívet rajzolt a fejem fölé? Hiszen négyen vagyunk a családban -Azért anya, mert te csak három embert szeretsz igazán. – ekkor elcsendesedtem, mert ő sem folytatta. Arra gondoltam, mekkora szaranya vagyok, hogy úgy érzi, nem szeretem…tudom, mostanában sokat ülök gép előtt, hogy dolgozzak, meg sok a házimunka és tényleg nem annyit ülünk le játszani mint eddig…

De folytatta, kis hatásszünet után…-Tudod, azért van három szív a fejed fölött, mert engem, az öcsémet, és Marcit szereted csak, de magadat nem. Nézd, ilyen kövérnek rajzoltalak, mert te azt mondod, az vagy… pedig nagyon szép vagy. Csak mindig szomorúan állsz a tükör előtt, és nézed, hány hurkád van, és milyen nagy a popsid. Pedig csodálatos vagy, anya. Nekem a legszebb. Ezért is rajzoltalak le.

Aztán már furdalt a kíváncsiság, mit miért éppen olyanra rajzolt, így kérdeztem tovább, mert szeretünk csevegni…
– Miért lett piros a felsőm, és kék a szoknyám? Tudod anya nem szeret így öltözni..
– Jajj, anyuca, hogy te mindent tudni akarsz…azért lett piros a felsőd, mert abban még sose láttalak, pedig szerintem nagyon szép szín, szeretem ezt is mint a rózsaszínt. A szoknyád meg azért kék, mert ezt még megtaláltad a szekrényben, ugyanis még mindig a fotelben vannak a ruhák összehajtva. -igen, valóban ott van, mert leültünk farmosat játszani, mikor összehajtogattam, és már nem volt időm rá…mindig ez van, valami elmarad…
-Nézd csak, ott van egy lufi is a kezedben! Tudod miért? Mert amikor volt a névnapod, vagy micsoda, akkor is csak a vacsorára figyeltél, és elfelejtetted hogy ez egy buli és neked is táncolni kell meg jól érezni magad. Én emlékszem ám rá, nem volt olyan régen. Majd a szülinapomra rendeljünk gyrost és akkor te is jöhetsz a lufikkal játszani.

Néztem a kicsim, ahogy mesélt, ahogy engem leírt, őszintén, ahogy ő lát, ahogy ő látja, hogy érzem magam. Könny szökött a szemembe, mennyire igaza van. És milyen nagyszerű, hogy ilyen okos, és egyszerűen látja a dolgokat, úgy, ahogy vannak…nem kombinál, csak érzékel. Érzékel, ahogy lát, és érez a szívével, tudja, mit érez az anyukája. Tennem kell valamit, hogy amit ő lát, azt lássam én is. Mennyivel könnyebben megy ez a gyerekeknek!

Semmire nincs időm, úgy érzem, csak hajtok…Csak hajtok, aztán otthagyom, mert leülök játszani. Közben jár az agyam, mi maradt ki. Este meg sopánkodok, hogy már nem vagyok az a jó nő, híztam is…a gyerek meg festi magát a hátam mögött, mert szerinte alváshoz is jól kell kinézni…úgyhogy még egy feladat, valahogy azt el is kell tüntetni róla…Lefektetem aludni, a kicsi már rég alszik…elmondok neki minden este egy mesét, aminek a szereplőit ő találja ki, én pedig egy szép történetet kerekítek neki. Ma azt kérte, meséljem el, mitől lesz boldog egy anyuka. Kivételesen nem kellett annyit gondolkoznom, hiszen elég volt elmesélnem, ő milyen 🙂

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here