Péter vagyok, 36 éves. Van egy gyönyörű szép 1 éves kislányom, és egy kedves feleségem. Andival 12 éve vagyunk együtt, 8 éve házasok. Nagyon imádtuk egymást, két éve ezért is döntöttünk úgy gyermeket vállalunk. A feleségem terhessége probléma mentesen zajlott, azon kívül, hogy megnőtt a hasa semmi sem változott köztünk. A problémák a pici megszületése után kezdődtek, pedig így visszagondolva a kislányom áldott jó kisbaba volt az elejétől kezdve. Aludt és evett, később már játszott, de szinte sosem sírt és éjszakázni sem kellett vele sokat. Mi mégis eltávolodtunk egymástól. Úgy éreztem a feleségem minden idejét a gyermek tölti ki, és mikor este együtt lehettünk volna akkor ő fáradságra panaszkodva álltalában már hamar elaludt. Jópár hónapig ment ez így, amikor egyszer csak azon kaptam magam, hogy külömböző internetes platformokon hölgyek társaságát kerestem. Hiányzott minden a régi életemből. A csavargások, az intimitás, a beszélgetések. Akkor még nem tudtam hogy Andinak is pont ezek hiányoztak, csak valamiért egyikőnk sem közelített a másik felé már akkor. A reggeli jó reggelt és az esti jóéjt puszinál nem igen történt több köztünk, este hátatfordítva aludtunk el.

Hirdetés

Én nem aludtam… Sokszor késő estig beszélgettem a telefonomon, volt egy lány aki nagyon vonzott valamiért. Pár hét után már tudta minden titkomat, beszéltem neki a feleségemmel való kapcsolatomról, a kislányomról, meghallgatott ha a munkámról beszéltem akkor is. És ő is sok mindent megosztott velem. Mégis a beszélgetésünk legtöbb része az intimitásról zajlott, virtuálisan mindent megtettünk amit nem szabadott volna. Volt mikor este rá gondolva aludtam el, pedig pár fényképen kívül sosem láttam. És.. talán nem is akartam. Szerettem Andit, még akkor is, ha ez így alakult köztünk. És szeretem a lányomat akit sosem akarok magára hagyni az életben. Aztán egyszer valamiért hamarabb mentem haza a munkábol. A feleségem nem volt otthon, pedig álltalában mindig megirja ha sétálni indulnak, vagy valami elintézni valója akad. És a babakocsi is otthon volt, pedig mivel a lányom még nem tud stabilan járni a nélkül sehová nem mentek. Hivtam többször, egyszer sem vette fel a telefont. Már nagyon ideges voltam mikor egy idegen fekete autó állt meg a házunk előtt, és Andi szállt kibelőle, karjában tartva a lányunkat, és hosszan búcsúzva az autó férfi sofőrjétől. Tajtékoztam a dühtől… Még be sem lépett igazán mikor kitéptem a kicsit a kezéből és kiabálva kérdőre vontam. Nem volt ideges. Annyit mondott elaltatja a kicsit és beszélünk.

Mikor kijött a szobábol annyit mondott. A látszat ellenére én sosem csaltalak meg, te viszont igen. Köpni nyelni nem tudtam fogalmam sem volt miről beszél. Aztán elmodta .. Tud a kis virtuális kapcsolatomról solkszor alvást szinlelt és végig olvasta amiről beszéltünk. Lefagytam… De hiszen sosem találkoztam vele, mondtam most már védekezően, pedig az előbb még én akartam számonkérni őt.

Nem hitt nekem. Azt hitte hónapok óta viszonyom van valakivel. Elmondta hogy a férfi aki hazahozta egy régi ismerőse, akivel pár hete eljárnak játszóházba, ebédelni ilyenek. Csak beszélgettünk mondta, és mindig csak hármasban voltunk. Beültem az autóba és elhajottam. Gondolkodnom kellett. Nem akartam elvesziteni a feleségem, és a lányom legfőképp. Végülis, ha igaz amit mond nem csinált semmi rosszat. Csak valahogy rá kell vennem hogy ugyanezt elhigyje nekem is. Vettem egy csokor virágot és hazamentem. Leültünk, és elmondtam neki a teljes igazságot. Hogy mennyire hiányzik, hiába van itt mellettem minden nap. Hiányzik a csókja, a teste, a szavai. Mindketten sírásban törtünk ki. Hiszen ő is ugyanezt érezte. Hiába romlott el valami nagyon, még mindig iszonyúan szerettük egymást. Megígérte, hogy nem találkozik többet a férfival, én meg kitöröltem magam minden platformról ahol regisztrálva voltam. A csevegőpartnerem majd csak túléli valahogy, hisz sosem igértem neki semmit. Attól a naptól kezdve elkezdődött a régi, új életünk. Eljártunk kirándulni, hármasban játszottunk, és minden szabad percet mikor a lányunk aludt egymás karjaiban töltöttünk. És töltünk a mai napig is. Ha valami elromlik, nem eldobni kell, hanem megjavítani, és a mostani felfogásommal már sosem kezdenék semmilyen virtuális kapcsolatba, a szabadidőmet inkább a gyermekem anyjával és a kislányommal tölteném, ahogyan attól a naptól kezdve mikor minden kiderült.

Hirdetés