Én dolgozom , a feleségem csak otthon van a gyerekkel,az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások miatt egy pillanat alatt kinyílik a bicska a zsebemben! 

Hirdetés

Valóban, a gyerek születése után kettő de akár három évig mi nők vagyunk otthon velük, és tényleg nem járunk el heti öt napot fix munkaidőben dolgozni! De! És ezen legyen a hangsúly, biztos vagyok benne,hogy bármelyikünk dalolva cserèlne a férjével , legalább csak egy hétre! 

Lássuk egy átlagos napomat, mert ugye én csak otthon vagyok!

6:00- csörögne az ébresztő,de már hónapok óta nem volt példa arra ,hogy erre keltem volna.

Többnyire a két gyerek közül valamelyik 4:44-5:45 között megèbred, és az egyetemes fizika törvényei azt diktálják , hogy két perc múlva már a másik is ébren van! Feleszmèlek a kb 4 óra alvásomból, remegő léptekkel közelítek a kávéfőző felé, megvárom míg lefolyik az életmentő nedű,közben nézzünk mesét csata felkiáltással megjelenik a nagyobbik gyerek. 

Eközben apa reggelente: nyugodtan elszűrcsöli a kávét, pisi kaki görögtűz. 

Van ideje eldönteni milyen ruhát is húzzon fel,és csak saját magát kell elkészítenie.

6:30 – a kávé kész,de még nem ittam meg,mert pelenkázok, etetek, gumi vitamint osztok, nutellás kenyeret kenek. Ha a bolygók együttállása engedi akkor már ittam a kávèmból,de ugye ez nem mindig sikerül.

7:00 – a fürdő felé veszem az irányt, emberi külsőt kell varázsolni magamnak, még a végén felmerül a környéken élők között, hogy egy újabb zombis film forgatása zajlik éppen a mi kis környezetünkben. Erre általában 3-4 percem van, ennyi időnek kell eltelnie ahhoz,hogy valamelyik gyerek észrevegye, hogy nem vagyok ott. 

Elkészültem, öltöztetem a fiúkat, plüss állatot pakolok,pincèből babakocsit rangatok,indulunk az oviba!

Apa már túl van a reggelin, beszélt felnőtt emberekkel.

8:00 – kiléptem az oviból. Futok boltba, postára, alkalmanként autószerelőhöz,hivatalba, Szent Pèterhez,a Pápához.

Apa eközben újra evett, én még a reggeli kávét sem ittam meg,ő már volt cigi szüneten és még mindig beszélhet felnőtt emberekkel.

9:00 – hazaértem a 3 hónapos gyerekkel,aki nagy valószínűséggel már 20 perce ordít. Babakocsi pincébe pakol,szatyrok kezemen, fülemen,cipelem a gyereket fel a lakásba! 

Minden nap meglepetésként ért mekkora kupit tud csinálni három pasi. Szatyrok le,gyerek overálból ki,éhes álmos , pisis,kakis.

Ellátom a picit,a szatyor azóta is ott áll ahol letettem. Manó megy a rezgő szèkbe,én pakolok ,mosást indítok,de már sír hogy álmos.

Apa lassan kaja szünetre megy,az én kávém még mindig ugyanott vár rám ahol három órája hagytam. 

9:30 – karomra helyezem pehelysúlyú gyermekem, brutális ringatasba kezdek,amihez az aláfestő zene drága magzatom éktelen ordítása. Rubint Rékát meghazudtoló mozdulatokkal álomba ringatom a gyereket,közbe úgy vér a víz mintha a maratont futottam volna le. Megpróbálom letenni, úgy helyezem az ágyra mint aki bombát hatástalanít,sikeres művelet esetén , indiánokat meghazudtoló szakértelemmel osonok,lopakod kifelé a szobából. Ha átléptem a küszöböt,érzem a győzelem illatát. Végigfut a fejemen mennyi dolgom is van,egy határozott “ ott rohad meg az egész ahol van” felkiáltással nekilátok a napi feladatoknak! Ha az aurám aznap megfelelő színű,nem kell öt percenként újra ringatom a gyereket.

10:30 – ebédet főzök,mosogatok,teregetek, nagy ütemben mosok (valójában nincs is ennyi ruhák amennyi a szennyesben van). Zoknit szedek a földről, szakszerűen elrejtett bögrèket, tányérokat derítek fel, nyakam szegem kisautókon, akupunktúrás kezelèst kapok a szerteszét heverő legótól.

Apa már volt szüneten, eltöltött kellemes fél órát felnőtt kollégái társaságában,evett ivott, kávèzott,cigizett.

13:00 – a lakás patyolat,ebéd kész,mosás kész. Lassan indulok apáèrt a melóhelyre. Kicsit bepelenkázom, etetem,öltöztetem,ő ordít engem a vizek vernek,kijutok a lakásból,babakocsi ki,gyerek be. Uccu!

Összeszedem apát,irány az óvoda. Gyerek begyűjt indulás haza.

15:30 – apa kellemesen kávèzik,ebédel ,húsz percig kellemesen időt tölt a vécén. Én még nem ettem,a patyolat lakásnak annyi. Délután etetek,altatok fürdetek és arra várok mikor lesz már este nyolc! 

Apa kellemes fürdőt vesz,elnyúlik a kádban,a hab lágyan beborítja testèt. Én már akkor is szerencsésnek mondhatom magam ha egyedül mehetek fürdeni. Az erre jutó időm maximum öt perc.

20:00 – indul a háború! A kicsi álmos a nagy nem! Valami megmagyarázhatatlan módon mindketten csak velem szeretnének aludni menni, agyvérzésem van,utálom az evolúciót amiért nincs képességem osztódni.

21:30 – talán mindenki alszik,végre én is ehetek . De még ebédet kell csomagolni apának másnapra.

Ez csak egy sima átlagos nap,amikor nincs ünnep, nincs beteg gyerek beteg férj,épp nem kellett az óvodába saját kézzel szőtt kecse bunda takarót vinni,és nem kaptam a családtagoktól ezer egy másik feladatot! 

Tehát kedves dolgozó apukák mielőtt a feleségeteket semmittevèssel gyanúsítanátok,nyissátok ki a szemeteket és adjatok hálát az égnek,hogy ezeket a feladatokat nem nektek kell elvégezni,sőt ezeket a feladatokat akkor is az asszony fogja elvégezni ha ő is újra visszamegy dolgozni!

Hirdetés