MEGOSZTÁS

2016. novemberében derült ki, hogy babát várok végre. Úgy derült ki, hogy nagyon fájt a hasam, begörcsölt, még infúziót is kaptam akkor.

A házi orvosom kérdezte, hogy “Évi, maga nem várandós?“. Mondtam, hogy az nem lehet, mert most múlott el a menzeszem. 🙂 Aztán csináltam egy tesztet a nem várt előtt 2 nappal, és nagyon erős 2 csík jelent meg a teszten. Annyira örültünk párommal!!! 🙂

Hirdetés

Kb. 4 hetes voltam akkor. A terhesség alatt minden rendben ment. Nagyon szépen fejlődött a baba, a 16. héten kiderült, hogy kislányt várunk. Én már előtte is tudtam, hogy kislány… talán, mert annyira nagyon akartam a kislányt!

2016. július 13-án éjjel elment a nyákdugó – vagyis ömlött belőlem. Először azt hittük, hogy a magzatvíz, ezért be is mentünk éjjel 3-kor a klinikára, ahol bent is tartottak, mert fájások is kísérték ezt rendesen. Július 14-én este már nagyon erős fájásaim voltak, kaptam is egy fájdalomcsillapítót, hogy legalább pihenni tudjak, mert nem tágultam még, de rettenetesen fájt már.

Július 15-én reggel már 5 perces fájásaim voltak, azt hittem belehalok, annyira fájt. Kértem PDA-t, de csak akkor kaptam, mikor már 4 ujjnyira ki voltam tágulva. Ez persze csak 14 órakor történt meg. Megkaptam előtte még a beöntést, nekem az is nagyon fájt, hisz elég durva volt velem a hebamme (Németországban szültem).

14 óra után megkaptam az érzéstelenítőt: infúzióba is és gerincbe is kaptam, mert én mindegyiket kértem. Utána 18 óráig tudtam kicsit pihenni, aztán beindult rendesen a szülés. Rengeteget kellett nyomni, hisz a kislányom farral született. Aztán 19:16-kor megszületett a kislányom 2980 grammal és 49 cm-el, farosan. 🙂

Talán ezért is volt nehéz a szülés, nem akart megfordulni a kislányom a pocakban. Apuka végig bent volt, segített rengeteget, ő nyomta a hasam a szülésznő kérésére.

Köszönöm hogy elolvastátok!

Évi

Hirdetés