A kisbabák sírással fejezik ki a mondanivalójukat. Ezt üzennék a kisbabák, ha beszélni tudnának!Ezeket a kéréseket a szülők nagy része teljesíti is. Azonban még mindig sok helyen él az a meggyőződés, hogy ha síráskor felveszed a gyermeked akkor elkényeztetett lesz. Ez sajnos egy nagyon helytelen tévhit és a régmúltból ered.

Hirdetés

Bár a mai napig nem tudjuk sokan megérten, hogy voltak – és vannak ma is olyan szülők – képesek az anyák a szomszéd szobából hallgatni azt, amikor a babájuk sírdogált. Hiszen ő ezzel kommunikál, panasza van, akkor is, ha épp az anyukája hiányzik.

Ma már tudják, ha nem veszed fel a picit síráskor előbb utóbb elhallgat.

Ilyenkor a büszke anyukák hangoztatják, hogy soha többet nem sírt milyen jól nevelt baba. Pedig ez nem igaz. Egyszerűen csalódott. A pici azért nem sír többet, mert érzi, tudja, hogy a szülei úgysem mennek be hozzá. Jó érzés lehet az első  e világon töltött napjaid során máris csalódni a szüleidben. Ez pedig elraktározódik a kis agyakban.

Ezt üzennék a kisbabák, ha beszélni tudnának!Sokak szerint azok az anyák, akik nem veszik fel a síró gyermeküket a saját kényelmüket nézik és nem azt, mi lenne a jó  a babának.

Íme egy összeállítás, mit is üzenhet a baba, ha beszélni tudna!

  • Nem azért sírok, hogy megnehezítsem az életedet. Azért sírok, mert valami baj van, még ha nem is látszik másból.
  • Vadiúj vagyok. Nem irányítom teljesen az idegrendszerem. Szervezetlen vagyok. Megnyugtat, ha veled vagyok, hallom a szívverésed, érzem az illatodat. Segítesz ezzel nekem.
  • Az, hogy nem bírom abbahagyni a sírást, nem a te hibád. Tudom, hogy megteszed, ami tőled telik, de még csak most ismerkedünk egymással. Eljutunk majd oda, addig pedig tarts ki, kérlek!

Ezt üzennék a kisbabák, ha beszélni tudnának!

  • Te vagy az egész világom. A mindenem. Rajtad kívül nem is ismerek mást. Senki sem tudja mindazt biztosítani számomra, amit te igen.
  • Nem kell sírnom. Nem erősíti a tüdőmet, sem más előnye nincs.
  • A stresszhormonok, melyek felszabadulnak, amikor sírok (és velem maradnak egy életre) csökkennek, ha a karodban tartasz ilyenkor.

 

  • Kérlek, szoptass meg. Mindegy, mennyire sokszor kérem. Felejtsd el az órát és hogy milyen fáradt vagy. Ha a szoptatástól abbahagyom a sírást, kérlek, szoptass meg.
  • Ne hallgass senki másra! Se a szomszédra, se a nagynénédre. Felejtsd el a könyvet, amit olvastál az önnyugtatásról. Csak rám hallgass. És magadra. Felejtsd el a külvilágot.
  • Nem tudom megnyugtatni önmagam. Lehetetlen. Ha abbahagyom a sírást, amikor magamra hagysz, az azért van, mert feladtam a reményt, hogy megvigasztalsz.
  • Ezt üzennék a kisbabák, ha beszélni tudnának!Ha elérted a végkimerülést, kérj segítséget – a mosogatnivalóval, a mosással, a főzéssel. Ha jól elvagyok más karjában, akkor az időt használd zuhanyzásra, vagy hogy igyál egy csésze teát.
  • Tudom, ezt nehéz hallani: olyan világban élünk, mely mások érdekeit helyezi előrébb. Az én szükségleteim valósak, és valóban szükségem van rád – még ha ez azt is jelenti, hogy fél kézzel kell ebédelned, mosatlan hajjal. Én a te kisbabád vagyok. Te az anyukám vagy.
  • Mindez nem tart örökké. Most ugyan úgy tűnhet, mert a gyermekágy időtorzításában létezünk épp. Ha most megvigasztalsz, hamarabb leszek nyugodt baba. Közelebb kerülünk egymáshoz. Ennek az időszaknak vége szakad majd, nem fog életed végéig tartani, és noha nem hiányzik majd a sírásom, a bölcsebbik feled hálás lesz, hogy bíztál bennem és magadban, kezdettől fogva.”

Forrás: Szeretlekmagyarország

Hirdetés