Sok szülő úgy gondolja, a szeretet és a fegyelmezés nem fér össze egymással, mert sokan a fizikai fenyítést tekintik fegyelmezésnek.

Hirdetés

Anyukák mesélték, hogy a kettő nem fér össze, mert egy gyengéd szülő soha nem üti meg a gyerekét. Sosem értettem, de nem is magyarázták el, hogy miért ez az egyetlen fegyelmező eszköz, ami a kezükben van. Hiszen a gyermek is ért a szóból, csak el kell neki mondani az ok-okozati összefüggéseket. Ráadásul sokszor pont a szülő és a fegyelmezés hiánya az, ami miatt nem “megfelelő” a viselkedésük (az idézőjel azért van, mert megfelelő lehet az adott helyzetben, csak a felnőttek nem azt a reakciót várják, amit a kicsi produkál)

Fegyelmezed vagy szereted a gyereked?Minden gyermeknek szüksége van fegyelemre, korlátokra. Hogy később az iskolában megállja a helyét, alkalmazkodni tudjon a világhoz, és a felnőttkori viselkedés minden esetben visszavezethető a gyerekkorból hozottakra…
Sajnos sokszor magunk sem vesszük észre, hogy mi szülők vagyunk a hibásak a gyermek viselkedéséért, mert előbb jön a büntetés, mint az, hogy magyarázatot kapjon a gyerek, mit miért nem szabad.

A gyermekek elsődleges mintája a szülő, az óvónéni, és a csoporttársak. Ha a szülők veszekszenek, kiabálnak, a gyerek úgy érzi, ez lehet a megoldás, ezért ő is így cselekszik. Ha az oviban hall egy csúnya szót, amit a többiek viccesnek találnak, ő is használni fogja, holott valószínűleg még az sincs tisztába a jelentésével, akitől hallotta.
Mindig ki kell deríteni, mi áll a rossz viselkedés hátterében. Csak ezután lehet megoldást találni a problémára.

A legtöbb családban a fegyelem a büntetésre, fizikai fenyítésre, kiabálásra korlátozódik. Pedig a szülők is hajlamosak sokszor szélsőségesen viselkedni, amit persze láthat a gyerek is, és azt is látja, hogy “bezzeg” anyának szabad…

Akkor mégis, hogyan fegyelmezzünk? – teheti fel most a kérdést az olvasó…
A legfontosabb, hogy érezze a gyerek a szeretetet, a törődést. Az nem elég, ha lát valami játékot a reklámban, és mi megvesszük. Sokkal kiegyensúlyozottabb az a gyermek, akivel leülnek játszani, aki nem azt hallgatja folyton, hogy “majd holnap játszunk, anya most nagyon elfáradt” Igenis kell hogy legyen idő leülni a gyerek mellé tologatni az autót, és be kell fonni annak a babának a haját.

Az ésszerű fegyelmezés egyik első lépései közé tartozik, hogy a saját hibáinkat felismerjük, mert amíg ez nem történik meg, a gyermekünket sem tudjuk megérteni, mit miért tesz. Fenyítés és kiabálás helyett rengeteget kell beszélgetni, magyarázni, és tudatosítani kell a kicsiben, hogy nem a rosszalkodás a legjobb eszköz arra, hogy mások figyelmét kivívjuk.
A közös játékok, kirándulások alkalmat adnak egymás megismerésére, felszabadult légkörben ugyanis a gyerek is sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, mint azok a társaik, akiknek a szülei “nem érnek most rá”… Példamutatással, folyamatos odafigyeléssel, szeretettel sokkal könnyebben boldogulunk ezen a varázslatos utazáson, ami a gyermeknevelés. 🙂

Hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .