MEGOSZTÁS

Mivel felmerült a nagy kérdés és olyan sokan elítélitek a fiatal anyukákat, gondolkodtam megírjam-e vagy sem, hát megírom.

Hirdetés

Én 13 éves voltam mikor úgymond szerelmes lettem, anyuék tiltottak mivel fiatal voltam, persze mit csinál egy lázadó tini?! Én tojtam rá, hát elszöktem. 1* 2* aztán 100* is. Itt rengeteg dolog történt + gyermekotthonba kerültem. De most nem ez a lényeg. Ha anyuék nem tiltanak, lehet már más lenne a párom, és biztos, hogy nem lenne egy közel 3 éves kislányom. De tiltottak, mi küzdtünk a kapcsolatunk meg erősödött és így már 6 éve boldogan élünk.

15 éves voltam amikor terhes lettem, örültem, de nem igazán tudtam még akkor minek örülök, talán még fel sem fogtam, lehet csak bosszúból mondtam azt édesanyámnak, hogy akkor sem fogom elvetetni, ki tudja, a lényeg a lényeg, hogy megtartottam és életem legjobb döntése volt. Nagyon várom már hogy újra többször átélhessem azokat a gyönyörű pillanatokat. Volt 9 hónapom, hogy felfogjam, hogy anya leszek. Ami sikerült. Szerintem nem kortól függ, aki 15 évesen rossz anya az 30 évesen is rossz anya lesz, talán ezért van ugyan annyi rossz idős anyuka is mint fiatal. Ugyan azok a hormonok vannak bennünk. Minden gyermekkel születik egy anya, és egy gyermek után mindenki más lesz. Mindenki máshogy látja a dolgokat.

Mikor az utolsó nyomás után a mellkasomra tették a pici lányomat, Klarisszát, aki 2012.08.04-én 3290 grammal és 56 cm 6:20 perckor felsírt, olyan érzésem volt mint még soha. Csak azt tudtam mondani: de picike vagy, de picike vagy, remegett minden porcikám. Minden fájdalmam elmúlt és vártam mikor tudok végre felállni és elmenni érte. Féltem, csak csodáltam és csodáltam, addig a percig még nem nagyon fogtam kisbabát és nem is nagyon érdekelt. Nagy nehezen remegve megfogtam. Éreztem, hogy pelenkát kell cserélnem, soha nem csináltam, olyan apró volt és törékeny, mikor láttam, hogy szurkosat kakilt megijedtem, megijedtem, hogy miért kakilt ilyet, de megnyugtattak, hogy ez normális, nagy nehezen tisztába tettem. Mikor felemeltem a fenekét, hogy becsatoljam a bodyt, akkor feljött neki a magzatvíz és nem kapott levegőt, felkaptam és szaladtam, valahogy ha valaki megkérdezte volna mit kell csinálni egy fuldokló gyerekkel, azt mondtam volna nem tudom, de ott élesben tudtam mit tegyek. Talán ezek az ösztönök? Mindig megéreztem mi a baja, vagy mit kell csinálnom. Mikor a fuldoklásból végre felsírt, teljesen bennem volt minden, tudtam hogy ő érte felelősséggel tartozom.

Sok barátnőm ígért fűt-fát, egyetlen egy maradt meg közülük. De nem is igazán hiányoznak, teljesen máshogy gondolkodunk, teljesen más dolgok érdekelnek minket. Azóta vannak újabb barátnőim, akik szintén anyukák. Szerintem ennél jobban nem dönthettem volna, minden okkal történik. A kor soha semmit nem jelent. 1 évet itthon voltam vele, majd visszamentem befejezni az iskolát, édesanyámék annyiba segítenek, hogy délelőtt vigyáznak rá. De erre nem én kértem őket, ők vállalták el mikor bölcsibe akartam adni. Most 30-án ballagok párommal, akivel már nagyon szeretnénk kis tesót mind a ketten, csak egyelőre a jövő a legfontosabb. És ne haragudjatok a fogalmazási hibákért valahogy nem az én pályám.

 

Hirdetés

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Nagyon tetszik a történeted, nem akárki vállalta volna ennyi idősen a gyereket. Szépek vagytok, jó, hogy a gyerek apja is veletek van, és gratulálok, hogy az iskolát is be tudtad fejezni! Sok egészséget és minden jót kívánok az életben!

  2. Szia 🙂 Szerintem nem kellene elitelni a fiatal anyukakat ! Ha sokan belegondolnak nagymamaink idejeben ez volt a termeszetes ! De ezt a sok oksonak lehet mondani… A lenyeg , hogy van egy csodalatosan szep kislanyotok ! Es ez a lenyeg 🙂 Kitartast kivanok es ne foglalkozz a sok negativ emberrel 🙂 ui: nem vagy rossz anyuka ! Sot !!!!! 🙂 Minden jot ! 🙂

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..