Nemcsak kismamaként, már frissen szült anyukaként is kaphatsz “jobbnál jobb” kérdéseket a környezetedtől. Íme néhány vicces válasz, hogyan kerüld el a buta kérdéseket…

Hirdetés

– Na, és van elég tejed?
– Mi az, hogy?! Beszállítok a Milkának! 


– 8 hónapos és még nem mászik?
– Lehet, hogy még nem mászik, de tegnap lekúbszta a Bécs-Budapest maratont.


– 6 hónapos és még mindig csak anyatejet kap? Miért nem adsz neki egy kis jó
körömpörköltet? Azt biztos megenné!
– Pacallal, a tatárbifsztekkel és sült disznóvérrel is próbálkoztam már, de ő valahogy
ragaszkodik a tejhez.

ásítozó baba, ébred
A kép illusztráció!
alvó baba

– Még mindig pelusos?
– Hát, igazából születése óta szeretne a wc-be pisilni, de úgy döntöttünk, kényelmesebb
nekünk, ha pelus van rajta, majd ha 18 lesz, levesszük róla…


– Nem beszél?
– De igen, csak még nem jöttünk rá, milyen nyelven.


– Tiéd?
– Nem, a babakocsihoz adták…


Újdonsült apukát megkérdezik:
– De szép baba, fiú vagy lány?
– Nem tudom, a feleségem szokta pelenkázni…

folyadékpótlás, kánikula, víz, baba
A kép illusztráció!

– Rossz baba?
– Nem, sokat iszik, későn jár haza, de ezt leszámítva egész jó!


Mikor megállapítják, hogy hasonlít ránk:
– Komolyan?! Pedig örökbe fogadtuk!
Talpig rózsaszínbe és megkérdezik, kislány?
Válasz: “Nem, kismalac, azért rózsaszín!”


– Egy éves és még szopizik?
– Nem tudtad, hogy brit kutatók szerint jobb érettségi eredményt érnek el a 18 éves korig
szoptatott gyerekek? Mi biztosra akarunk menni.

A kép illusztráció

Szürke-kék focis szabadidőruha Marcin…
– De szép kislány, hogy hívják?
– Márton…
– De miért adtatok neki fiú nevet…?


Babakocsiban toltam haza a gyerekorvostól a pár hónapos kisbabámat.. persze ordított
szegény… erre két idős néni megszólít:
– Jaj, mi a baja, csak nem éhes???
– Nem tudom, most találtam…


Én hordozós anyuka vagyok, és amikor megyünk postára, zöldségeshez, orvoshoz, vagy
csak egy sima sétára, valaki mindig megkérdezi:
– Jó ennek a babának ez a kendő? Nem fog eldeformálódni?
– De, természetesen azért szültem meg, hogy eldeformáljam, mert imádom az
eldeformálódott gyerekeket…

Balatoni hétvégéről tartottunk haza a 3 hónapos gyerekkel, apa vezet, anya hűségesen hátul
a kicsivel. Közúti ellenőrzésen rendőr megkérdezi:
– Maguké a gyerek?
– Nem, találtuk, és a kocsi is lopott…


1. Ikrek?
– Nem, az egyik gyerek, a másik a vacsora.


2. Kislányok? (full pinkben)
– Majd eldöntik, ha felnőnek.


5-6 hónapos volt a fiam:
– És miket tud már?
– Ül, áll, öl, és természetesen visszahozza a labdát!


– Tiszta apja…
– Még jó, legalább nem kell magyarázkodnom…


– Kap levegőt? (a kendőben)
– Nem, egy oxigénhiányos félholt gyereket hurcolok, mert az olyan jó! (meglepődés, csend)
– Jaj, csak vicceltem…
– Igen, én is.

– Még mindig nem szobatiszta??
– De, szobatiszta, csak annyira szeretek pelenkázni, hogy ráadom..


Szürke farmer virághímzéssel, rózsaszín felső, pink-fekete babakocsiba a lányom.
– Kisfiú?
– Nem, kislány.
– Jaaaa! Akkor miért van rajta szürke nadrág?
– Mert jól áll neki vazze…


– Jaj, veletek alszik? Sose szokik ki onnan!
– Nem baj, majd ha lesz nője, mi is befekszünk közéjük és akkor egálban leszünk!

– És jó baba?
– Most hoztuk ki az előzetesből, amúgy nem lehet rá panaszunk.
– Jó baba?
– Miért, van rossz is? Mit értenek ez alatt?


Válasz, hogy átalussza-e az éjszakát.
– Nem, mert nem olvasta a szakirodalmat, hogy neki már át kéne.
– És beszél már?
– Persze, a Walesi bárdokat tanuljuk…
Amikor terhes lettem, mindenki megkérdezte, hogy a férjed mit szól hozzá? Együtt csináltuk,
mit szólna? Aztán az ötödik ilyen után mondtam, hogy először megrugdosott, de aztán
beletörődött… 

Hirdetés