Hirdetés

Az ember csodásan lett megalkotva, fel lettünk ruházva olyan tulajdonságokkal amelyek előrevisznek, és sajnos olyanokkal is amelyek hátráltatnak minket. Egyes tulajdonságaink, mit például a kíváncsiság, netán az irigység aggodalmat kelthet bennünk, ha csemeténk fejlődéséről van szó. Biztosan mindenkinek ismerős az alábbi helyzet: gyermekorvosi vizsgálaton való részvétel, amely egyben egy baba-mama találkozó is. Egyes anyukák örömmel újságolják el, hogy gyermekük a fejlődés melyik szakaszánál tart, dicsekszik, esetleg még be is mutatja gyermekével az említett mozgásformát.

Csakhogy ez nem vezet sehová, mert nincs két egyforma gyermek. De ezt a tényt az anyukák időnként hajlamosak elfelejteni. S ezek után aggódva fordulnak gyermekorvoshoz, védőnőhöz, tornászhoz, hogy rendes ütemben zajlik-e gyermeke fejlődése? Az aggódás, vagy összehasonlítgatás a lehető legrosszabb technika, szerintem, mert saját magunkat terheljük le ezzel. Ugyanez áll az étrendre is. Ha egy anyuka elém állna és azt mondaná, hogy az ő gyermeke még nem evett meg semmit, ami nem oda való -gondolok itt papírra, homokra stb…- kitérnék a hitemből. Mert ezzel burkoltan azt jelentené ki, hogy ő szuperanya, aki a nap minden percében szemmel tudja tartani a gyereket, ellátni a háztartást, egyszóval minden tökéletesen zajlik körülötte. Ne akarjunk szuperanyák lenni, ne akarjunk szuper gyermeket nevelni csemeténkből, a gyermek érzi, hogy mire képes, hogy mire van szüksége. Ha megevett egy darab papírt, s mindezt angyali mosoly kíséretében vettük észre, ne rohanjunk azonnal az ügyeletre, hisz sosem tudhatjuk miben van a vitamin ;).

Hagyjuk, hadd fejlődjön a maga tempójában ne sietessük, ne akarjuk megváltoztatni, szeressük olyannak amilyen, szeressük, mert egy ilyen kis angyalt szánt nekünk a Sors. 🙂

A képek forrása:
www.pinky.hu
www.femina.hu

Hirdetés