félelem

Lehet, hogy kisbabánk nem fél semmitől – legalább is nekünk úgy tűnik – hisz az idegenekkel is nagyon jól megérteti magát. Azonban bármikor előjöhet egy kis félelem, egy ijedtség. Ezt okozhatja akár az ajtócsengő hangja is. Olyan dolgok, amit mi felnőttek észre sem veszünk, hisz hozzászoktunk. Ilyen lehet, akár a porszívó is – akkor is, ha korábban nagyon jól viselte a baba.

Ezek az ijedelmek időlegesek, azonban oda kell rájuk figyelnünk, nehogy eluralkodjanak a picin. Próbáljuk kerülni azokat a dolgokat, amik megrémítik a babát – és tudjuk mik ezek.

??????????????????????????????????????????????????????????????????

Pl. Ha a gyermek fél egy mogorva kutyától séta közben, akkor kerüljük el. Természetesen ne mondjunk rosszat róla. Magyarázzuk meg neki, hogy „a kutyák így beszélgetnek, hogy ugatnak, és minden kutyus hangja más és más – mint az embereknek. A kutyus csak köszönni szeretne neked… „ Ezzel megelőzhetünk egy későbbi félelmet, sőt fóbiát is kutyáktól.

Ha elkerülhetetlen a rémisztő hang forrás – pl. porszívózni kell – akkor szorítsuk magunkhoz a babát, és mosollyal, simogatással értessük meg vele, hogy nincs mitől félnie. Ha úgy érezzük a pici még nem érti, amit mondunk neki is tegyük meg. Többet tudnak ők, mint gondolnánk.
Ha minden alkalommal ezt tesszük, a pici meg fogja szokni a dolgot és túlteszi magát az apró félelmeken és alkalmazkodik az új helyzethez.

Persze ezek az apró félelmek nem hasonlíthatók a fóbiákhoz, melyek egyéves kor körül jelennek meg – persze nem feltétlenül. Ezek kialakulásában sokszor azonban már mi szülők is részt veszünk.
Hiába félünk valamitől, ne ragasszuk át a gyermekre. Próbáljunk nyugalmat erőltetni magunkra. Ha félünk a liftben, beszéljünk, próbáljunk mosolyogni. Ha a rémületet látja rajtunk a gyermek ő is félni fog.

Ugyanez a helyzet a kutyákkal is pl.

Láttam egyszer séta közben egy anyukát, aki két 4-5 év körüli gyermekkel sétált. Egyszer megjelent egy kóbor kutya. Látszott rajta a jámborság – bár persze erre nem lehet adni. Ilyen esetben szépen eltereljük a gyermek figyelmét, elmeséljük, hogy a kutya milyen barátságos, szegény az utcán él stb.

Ezzel szemben az anyuka éktelen visításba kezdett, a gyerekeket tuszkolta a háta mögé, és sikítozott, hogy kutya, meg fog harapni. A gyerekek először mosolyogtak a kutyára, majd mikor az anyjuk pánikba esett, sírni kezdtek és kiabáltak már ők is a kutyának. Jó példa ez arra, mit nem szabad. Próbáljunk uralkodni magunkon – itt is biztos volt az anyukának egy rossz élménye. Azonban a gyermeket egy életre elijesztheti a kutyáktól, sőt később akár bánthatják is az állatokat, hisz anyu félt tőlük.

félelem

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .